Vége a találgatásoknak és vége a sereghajtó HRT F1-es istállónak is: az FIA 2013-as nevezési listáján nem szerepel a spanyol kiscsapat, így biztos, jövőre csak 22 autó áll majd a királykategória rajtrácsán. Annak, hogy a leggyámoltalanabb különítmény végleg lehúzta a rolót, fontos üzenete van.

Az évad utolsó néhány versenyén már lehetett hallani arról, hogy a többségi tulajdonos, a Thesan Capital nevű társaság árulja a HRT-t és benne van a pakliban, hogy nem találnak időben olyan befektetőt, amely továbbvihetné a kiscsapatot. Interlagosban már azt sem titkolták, hogy az idén elfoglalt madridi főhadiszálláson már nincs élet, ma pedig az FIA által közreadott nevezési lista is nyomatékosította a szomorú tényt, hogy a HRT nincs többé.

Mivel a csapatnál a pénteki edzéseken idén több ízben is feltűnt egy kínai tehetség, Ma Qing Hua, arra lehetett gyanakodni, hogy a spanyol identitású egylet Kínából várja a mentőövet. Mint kiderült, így is volt: a kiszivárgott hírek szerint a Thesan Capital a Cherry nevű kínai autókonszernnel folytatott – immáron tudjuk – sikertelen tárgyalásokat.

Más az, amikor egy szeretetre méltó kiscsapat átalakul, mint például tette azt 2005 végén a Minardi, amely a Forma-1-es sereghajtók szimbólumából avanzsált a Red Bull juniorcsapatává, vagy épp a Jordan, amely számos transzformáció után vált Force Indiává, s más az, amikor végleg elveszítünk egy kicsi, küszködő, de épp ezáltal népszerűvé váló alakulatot. Ilyenre legutóbb a Super Aguri szolgálatott példát, amely 2006-ban startolt és a 2008-as Spanyol Nagydíj után dobta be a törölközőt.

Hároméves fennállása alatt a HRT is számos viszontagságot élt meg: eredetileg Campos-Meta néven indultak volna 2010-ben, azonban már az évadkezdés előtt beütöttek az áthidalhatatlannak tűnő anyagi nehézségek, így kész csoda volt, hogy a Carabante-családnak Hispania néven végül sikerült csatasorba állítania az együttest. Emlékezetes, hogy a két autó közül az egyiket csak Melbourne-ben, a nyitóedzés végén sikerült első ízben beindítaniuk, s még az évad európai szakaszát megnyitó barcelonai futamon is volt olyan szerelő, aki csapatuniformis helyett a saját, otthonról hozott szerelő kezeslábasában volt kénytelen az autó körül munkálkodni.

Hiába ügyeskedett két éven át a rutinos válságkezelőnek számító Colin Kolles, hiába vette át a stafétát a Thesan és Luis Perez Sala, a kórkép, a krónikus pénzhiány mindvégig megmaradt. Bár sokan, sokszor bírálták a HRT-t a túlságosan lassú autók, a lekörözéseknél okozott fura helyzetek miatt, most valószínűleg a legharsányabb kritizálók is magukba szállnak egy pillanatra: ahhoz, hogy valaki győztesnek mondhassa magát, szükség van legyőzöttekre is, márpedig a HRT esete azt mutatja, hogy a mezőny kedvezőtlen esetben akár egy szempillantás alatt megcsappanhat.

Nemrég épp a spanyolok veteránja, Pedro de la Rosa tett egy érdekes kijelentést: a HRT közelgő végzetét firtató kérdésre a rutinos öreg róka azt felelte, hogy a gazdasági helyzet olyannyira borzalmas, hogy a három legnagyobb csapaton, a Red Bullon, a Ferrarin és a McLarenen kívül egyetlen másik istálló sem érezheti tökéletes biztonságban magát. Alátámasztja ezt az is, hogy idén a Mercedesnél is kacérkodtak a gyári csapat megszüntetésével, s állítólag a Lotusnak is súlyos problémái támadtak volna, ha az utolsó pillanatban nem sikerül becserkészniük a Coca-Cola támogatását. A HRT esete kijózanító pofon mindenkinek, ugyanakkor némi feloldozás is azon csapatfőnököknek, akik tehetséges, de érdemi szponzori pénz nélküli versenyzőket küldenek el, hogy helyet biztosítsanak a fizetőseknek: a túlélés érdekében mindenki úgy próbálja stabilizálni a helyzetét, ahogyan tudja, ki lenne az, aki nem ezt tenné?

Arra, hogy a HRT a számos bírálat ellenére népszerű csapat volt, a közösségi portálokon megjelent sokezer szimpátiaüzenet a példa. A legmarkánsabb megnyilvánulás Tom Webb nevéhez fűződik, aki történetesen a HRT-rivális, a spanyolokhoz hasonlóan 2010-ben debütált Caterham sajtófőnöke.

„HRT-s barátaink munkát keresnek és náluk elkötelezettebb, szenvedélyesebb, keményebben dolgozó embereket keresve sem lehet találni” - írta Webb. „ Aki megkérdőjelezi a HRT érdemeit, annak fogalma sincs arról, hogy a modern érában mi szükséges ahhoz, hogy egy F1-es autó egyáltalán beinduljon. ’10-ben és ’11-ben is a 11. helyen végeztek, ami lenyűgöző. Igazán rossz olvasgatni azoknak a rosszul tájékozott, Forma-1-es garázsban sohasem járt embereknek véleményét, akik bírálják a HRT-t. Nekik végig kellene csinálniuk egy versenyhetet, vagy januári hetet a gyárban, akkor talán megértenék, hogy miről van szó…”

58 futam, nulla pont és az ég tudja, hogy miből táplálkozó küzdőszellem: ez a végleg búcsúzó HRT mérlege. A csapat végzete legyen intő jel mindenki számára: a költségcsökkentési törekvések – ha jól átgondolják, megrágják azokat – nem ártanak, sokkal inkább segítik a sportág egyben maradását!