Amikor a Pirelli 2011-ben belevágott a Forma-1-es kalandba, tisztában voltak azzal, hogy a küldetés kockázatos, arra azonban biztosan nem számítottak, hogy olyan helyzetbe keverednek, mint a vasárnapi Brit Nagydíjon…

Nem titok: annak idején minden érintett - a csapatok, az FIA és a FOM - egyetértett abban, hogy a Bridgestone túlbiztosított termékeinél gyorsabban kopó, komolyabb stratégiai tényezőt jelentő, ezáltal izgalmasabb futamokat eredményező abroncsokra van szükség. A Pirelli meg is adta ezt, valóban látványosabbak lettek a futamok, de immáron az is megállapítható, hogy a folyamatos lágyítással, variálással túlságosan messzire merészkedtek: ahol most tartunk, ott már túlságosan vékony a jég mindenki talpa alatt.

Történelmileg igazolt tény, hogy a Forma-1-nél jobb reklámplatformot aligha találni, nagy kérdés azonban, hogy ilyen körülmények között van-e értelme tovább folytatni a projektet. Nyilvánvalóan ostobaság lenne azt hinni, hogy az 1872-ben alapított cég nem tud jó minőségű, biztonságos abroncsokat gyártani, amelyekre bármely autós nyugodtan rábízhatja testi épségét és életét, ez a „kampány” viszont egyértelműen az ellenkezőjét sugallja és felbecsülhetetlen értékű károkat képes okozni: valószínűleg kevesen vannak, akiknek egy ilyen futam után, a következő abroncsvásárláskor nem jut eszébe a szanaszét málló Pirellik látványa…

Felipe Massa szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy a Forma-1 tragédiát úszott meg Silverstone-ban, s Charlie Whiting versenyigazgató sem titkolja, hogy fontolgatta a futam idő előtti leintését az abroncsmizéria miatt. Bár a Pirelli mentéségére szólhat az idén sokat emlegetett tétel, amely szerint nehéz érdemi, átfogó tesztek nélkül abroncsot fejleszteni, kiváltképp olyat, amely a biztonságosság határait feszegeti, de ez már semmiképp sem jelent feloldozást. Valamit tenni kell, mégpedig sürgősen: ezt azon a szerdai, a Nürburgringen tartandó sportbizottsági ülésen is jól Paul Hembery fülébe rágják majd, amelyen az FIA határozott kérésre meg kell jelennie a gumigyár sportigazgatójának.

Rosszabbkor egyébként aligha jöhetett volna a gyártónak a mostani meghibásodás-sorozat: az év eleje óta tartó küszködés közepette lassan eljutottak odáig, hogy kézzel fogható közelségbe került a szerződéshosszabbítás, de nehéz elképzelni, hogy az állítólag küszöbön álló aláírás előtt a gyártó vezérkara nem gondolja-e át újra a helyzetet. Visszavonulót vélhetően nem akarnak fújni, pláne megszégyenülve, így Hemberyre és stábjára minden eddiginél nehezebb időszak vár: az F1-es részlegre gyaníthatóan már nem csak az FIA, a FOM és a csapatok gyakorolnak majd nyomást az elkövetkezendő napokban, hanem a marketing-károk miatt alaposan felbőszült feletteseik is.

Pláne akkor, ha a Michelin is beizzítja a vonalakat: a francia gyártó jóideje visszavágyik az F1-be, szinte biztos, hogy rövid határidővel is képes lenne a Forma-1 kihívásainak megfelelő abroncsokat gyártani, afelől pedig senkinek ne legyen kétsége, hogy egy ilyen helyzetben csakazértis megpróbálják kiütni a nyeregből a legfőbb riválist. Nehéz elképzelni, hogy a tervüket sikerül véghezvinni, ahhoz azonban adott a szitu, hogy fokozzák a nyomást a Pirellin, akiknek ráadásul idejük sincs sok, s mint tudjuk, a kapkodás a lehető legrosszabb tanácsadó…