Valószínűleg kevés autósport- és AC/DC rajongó számított rá, hogy a legendás banda frontemberét, Brian Johnsont egy napon a Forma-1-es pódiumon látja viszont, ám az emlékezetesre sikeredett Bahreini Nagydíj után ez is bekövetkezett. Noha Sherlock, azaz Benedict Cumberbatch szepangi színrelépése óta tudjuk, hogy az F1 illetékesei idén nagy lépést tesznek a celebesítés irányába, nem túlzás kijelenteni: a 66 esztendős énekes valóban rászolgált a vasárnapi megtiszteltetésre.

Johnson és a legendás zenekar pályafutása jól dokumentált, az viszont kevésbé, hogy a rekedt hangú, jellegzetes sapkában nyomuló énekesnek mi köze van a versenyzés világához. Pedig nagyon is sok, ugyanis a hírességek között nehéz fellelni „benzinvérűbbet” a brit előadónál, aki gyermekkora óta szenvedélyesen rajong mindenért, aminek négy kereke van, motor hajtja és száguldozásra alkalmas.

Erről árulkodik az is, hogy Rockers and Rollers című könyvében is komoly szerephez jutnak az autók, a versenyek, valamint az autózáshoz és a versenyzéshez kötődő élmények. Elbeszélése szerint már egészen kicsi korában megmutatkozott a kibontakozódó mánia, ugyanis már kisiskolás korában sportkocsikat, versenyautókat rajzolgatott a füzeteibe.

„Egy angliai bányászfalucskában nőttem fel, ahol nemhogy autókat, mást sem nagyon lehetett látni. Akármikor láttam egy autót, mindig csorgattam a nyálam, így édesanyámnak gyakran mondogatták, hogy ’valami nincs rendben ezzel a gyerekkel’. Hamar rákaptam a Forma-1-re, mindig néztem a tévében a futamokat és a versenyzőket. Igazi hősök voltak számomra, csillogó páncélban, értik ugye, miről beszélek? Egyszerűen lenyűgözőnek találtam ezt” – mondta egy interjúban Johnson, aki a jogosítványt saját bevallása szerint csak második próbálkozásra tudta megszerezni, de karrierje fellendülésével párhuzamosan szenvedélyes autógyűjtővé vált, aztán elvégzett egy versenyzőiskolát és meg sem állt az éles versenyzésig.

A floridai Sarasotában élő rocker kollekciójának két gyöngyszemével, egy Royale RP-4-essel és egy Pilbeam MP84 régóta aktív résztvevője az amerikai veteránautós futamoknak, 2012-ben pedig egészen odáig merészkedett, hogy egy jótékonysági projekt keretein belül négy váltótársával együtt egy BMW volánja mögött elindult a Daytona-i 24 órás összecsapáson is. Ugyanebben az évben megvalósult egy régi álma is: meghívást kapott Goodwoodba, a Festival of Speed elnevezésű autósport fiesztára, ahol vezethette azt a Brabham BT24-est, amellyel a csapat és Denny Hulme 1967-ben mindkét világbajnoki címet megszerezte.

„Végigmenni a pályán ezzel a Brabhammel…Ez volt a legidegtépőbb dolog, amit valaha csináltam!” – mondta Johnson. „Ez a kocsi valószínűleg a legdrágább történelmi versenyautók egyike, ráadásul ezen a pályán még nem is mentem korábban, így nagyon óvatosnak kellett lennem, mert nem akartam összetörni. Vezetni ugyanakkor csodálatos volt, mert ez még egy szívóhatás nélküli autó. Életre szóló élményben volt részem” – mondta a frontember.

Johnson egyik elhíresült mondása, hogy a Jaguar E-Type nem más, mint egy négy keréken gördülő pénisznagyobbítás („nagy és hosszú az eleje, ezért őrültek meg érte a férfiak”), kedvenc járműve ugyanakkor egy Rolls-Royce Phantom, amellyel előszeretettel száguldozik a floridai utakon. „Tudom, hogy vannak, akik szerint egy Rolls-Royce-hoz sofőr dukál, de akkor hogyan lehetne élvezni a vezetést? Márpedig az csodálatos érzés!” – mesélte az énekes, akit a Rolls-Royce egyszer már a gyárban is vendégül látott.