Húsz éve aratta a Forma-1 és a Monacói Nagydíjak történelmének egyik legváratlanabb győzelmét Olivier Panis a mára szinte teljesen elfeledett Ligier istálló kötelékében. A világraszóló siker évfordulójának okán péntek este a Kaszinóban tartottak ünnepséget: az F+1 Blog ott beszélgetett az utolsó francia F1-es futamgyőztessel az emlékezetes sikerről, a gall győzelmi ínségről és sok egyéb másról is.

Úgy a Forma-1, mint a Monacói Nagydíj történetében számos emlékezetes, nem várt győzelem született már, de kevés diadalt emlegetünk annyiszor, mint Panis 1996-os hercegségbeli sikerét. A Ligier Mugen-Hondától és a francia versenyzőtől senki nem várta, hogy azon a bizonyos napon, 1996. május 19-én elsőként végez a 14.helyről startolva, mégis így történt. Az őrült időjárás, a műszaki hibák és balesetek sorozata a kezére játszottak ugyan, de a gall (mindössze három másik versenytársával együtt) bírta idegekkel a végéig és történelmi elsőség lett a jutalma.

„Nagyon jól emlékszem arra a hétvégére” – mondta Panis a Kaszinó aulájában, az 1996-os versenyautója mellett állva azon az ünnepségen, amelyet Hirotoshi Honda, a Mugen-Honda vezére szervezett a diadal huszadik évfordulójának tiszteletére. „Őrült verseny volt, hatalmas csatákkal, sok előzéssel, balesetekkel és minden egyéb mással. Végső soron fantasztikus volt, hiszen minden versenyző arról álmodik, hogy nyer Monacóban, nekem pedig sikerült. Nagyon élveztem, a győzelem megváltoztatta a jövőmet, most pedig húsz év elteltével itt állunk az akkori autómmal, azokkal az emberekkel… Ez csodálatos érzés, nagyon boldog vagyok. Most már tényleg csak arra lenne szükség, hogy legyen egy olyan francia pilótánk, aki nagydíjat nyer!”

Panis megerősítette, hogy igaz a legenda, amely szerint nem vitt magával szmokingot, mert nem gondolta, hogy részt kell vennie a győztes tiszteletére rendezett hercegi fogadáson, s mint elárulta: később is követte ezt a gyakorlatot, de akkor már nem volt jelentősége, mert többé nem nyert futamot. Ez nemcsak neki, hanem a többi, a Forma-1-ben megfordult francia pilótának sem sikerült: „Ez egyrészről örvendetes, mert az emberek nagyon jól emlékeznek erre a futamra, annak viszont egyáltalán nem örülök, hogy húsz éve senkinek nem sikerült nyernie, mert tudom, hogy nagyon jó és tehetséges francia pilóták vannak. Romain Grosjean például remek pilóta, nagyon gyors, de jelen pillanatban nem olyan autóban ül, amellyel futamot lehetne nyerni. Talán egy napon neki, vagy valamelyik feltörekvő fiatalnak sikerül majd.”

Panis saját bevallása szerint annak örülne a legjobban, ha a fia, a Formula V8 3.5-ben pallérozódó Aurelien lenne a következő francia, aki diadalmaskodik az F1-ben, de nem háborogna akkor sem, ha ez másnak jönne össze. Mint hangsúlyozta, a francia ifjoncok manapság egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben: „Az biztos, hogy a Renault, mint csapat visszatérése nagyon sokat jelent. Régen sok cigarettás szponzor is jelen volt, de a törvények miatt erre már rég nincs lehetőség, ami a francia motorsport számára nagyon rossz fejlemény volt. Jó lenne, ha ismét lennének olyan szponzorok, támogatók, akik segítik a fiatal, tehetséges srácokat a Forma-1 felé vezető úton, ide ugyanis temérdek pénz kell. Abban az időben az Elf és a Gauloises például nagyon sokat nyomott a latba, de mostanság senki nem tesz annyit a francia pilótákért. Persze dolgozunk az ügyön, hogy ez megváltozzon!” – fogalmazott az 1994 és 2004 között a Ligier, a Prost, a BAR és a Toyota színeiben összesen 157 nagydíjon indult expilóta.

Az 1996-os monacói győztes akár sóvároghatna is amiatt, hogy egykori versenyzőtársa, Jos Verstappen fia, Max már jelen van a Forma-1-ben, ahol szemtelenül fiatal kora ellenére egy csúcsistálló kötelékében versenyez és már futamot is nyert, de inkább nem teszi. „Nagyon örülök neki, mert egyrészt jóban vagyok Jos Verstappennel, másrészt pedig tudom, hogy mennyit tett a fiáért. Megmutatták a világnak, hogy egy fiatal is képes jó munkát végezni, ha kellően tehetséges. Örültem Max győzelmének, mert ez azt mutatta, hogy a fiataloknak igenis van helye a Forma-1-ben. A Red Bulltól ez kiváló lépés volt. Megtehették, hogy előléptetik, meg is tették, a srác pedig azonnal nyert. Mit lehet erre mondani? Nagyszerűen csinálták!”

A húsz évvel ezelőtti monacói csoda boncolgatása közben Panis is felsorakozott azok közé, akik azt hirdetik, hogy régen minden más, minden picit jobb volt. „Akkoriban az autók megbízhatósága nem olyan volt szinten, mint manapság. Motort például versenyről versenyre cseréltünk, máskülönben felrobbantak volna. Könnyen előfordultak műszaki hibák is, amelyek manapság szintén nem jellemzőek. Abban a korszakban nem csak a nagy csapatoknak volt esélye nagydíjat nyerni, manapság viszont elképzelhetetlen, hogy valaki a 14. helyről indulva nyerni tudjon” – nosztalgiázott a francia, akit az ünnepségen olyan exversenyzők is köszöntöttek, mint például honfitársa, Jean-Louis Schlesser vagy épp egykori pályatársa, Aguri Suzuki.

Fotók: Farkas Péter