Ki volt az utóbbi 20 év legrosszabb Forma-1-es pilótája? Ezt a kérdést tette fel a tekintélyes szaklap, a brit Autosport szerkesztőgárdája az internetes kiadás Jerezből zajló élő szöveges tudósítássorozatában. Jelölni a Twitteren lehetett, a szavazás fél órán át tartott, a győztes pedig szabályos kampányt folytatott saját sikere érdekében.
Nem meglepő módon a kétes értékű dicsőséget a japán Inoue Taki szerezte meg, aki a kiváló szakíró, a szavazást hirtelen felindulásból meghirdető Edd Straw szerint a voksok 37 százalékát gyűjtötte be. Taki – aki manapság jobbára arról híres, hogy saját, dicsőségesnek legkevésbé sem mondható Forma-1-es pályafutásából igyekszik gúnyt űzni a Twitteren –szimpatikus módon komoly kampányt folytatott az elsőség megszerzéséért.
A jelölési fázis után öten maradtak versenyben a ’címért’: Taki mellett a három F1-es versenyéből kettőt kieséssel záró, a királykategória háza táján 1994-ben és 1995-ben feltűnő svájci Jean-Denis Deletraz, a britek által nevének jelentése miatt csak Autómosó Jancsiként emlegetett olasz, a Pacific és a Minardi színeiben hét futamon induló Giovanni Lavaggi, a 2000-ben a Minardinál, 2001-ben rövid ideig a Prostnál bukdácsoló argentin Gaston Mazzacane, valamint a 2001-ben és 2002-ben a Minardinál küszködő maláj, Alex Yoong.
Amikor a téma felmerült az Autosport Live oldalán, másokhoz hasonlóan a magyar szakíró, Simon István is javaslatot tett Twitter-mikroblogján, felterjesztve Takit és Lavaggit. A japán ex-sofőr rögvest reagált: „Hey, mister! Nem kell azon morfondírozni, hogy ki minden idők legrosszabb F1-es versenyzője! Egyértelműen én vagyok, Taki Inoue!” – írta.
Taki a szavazási fázisban sem adta fel, felhívást tett közzé, amikor pedig elérte a célját és megnyerte a voksolást, illendően megköszönte a támogatást: „Drága követőim és azok, akik rám szavaztatok, mint az utóbbi 20 év legrosszabb F1-es pilótája. Köszönöm a támogatásotok révén én lehetek a legrosszabbak No.1-ja!” – posztolta a 49 esztendős japán, valószínűleg könnyesre nevettetve sok ezer twitterezőt.
Noha a voksolást szervező Autosport-szakírók között megoszlottak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy jogos eredmény született-e, Taki semmiképp nem érdemtelenül ért révbe. Takachiho "Taki" Inoue a ’80-as évek közepén, hazájában kezdett versenyezni: előbb túraautókkal próbálkozott, majd miután 1987-ben elvégzett egy versenyzőiskolát Nagy-Britanniában, formulaautókra váltott.
szólj hozzá: Mókás jelenet a Hungaroringről
A szigetországi Formula-Ford 1600-as szériában lehúzott rövid időszak után hazatért, s a japán F3-ban próbálkozott, érdemi sikerek nélkül. Köszönhetően a megfelelő pénzügyi háttérnek, 1994-re a Forma-3000-es bajnokságba szerződött, ahol – míg csapattársa, Vincenzo Sospiri sokáig a bajnoki címért harcolt - képtelen volt labdába rúgni. A Forma-1-es Japán Nagydíj előtt a Simtek mindkettejüket kipróbálta, de a pénz miatt Takinak szavaztak bizalmat, aki utolsóként kvalifikálta magát a futamra és 3,3 másodperccel lassabb volt a másik Simteket hajtó David Brabhamnél. Elrajtolt ugyan, de az esős futamon már a 3. körben kiesett.
Bár senkit nem győzött meg, Takinak 1995-re borsos áron sikerült volánhoz jutnia a Footwork-Arrows istállónál, ahol a legendárium szerint már azelőtt le kell szurkolnia egymillió dollárt, hogy belépett volna a gyárba. Később havonta félmillió dollárt kellett összekalapolnia, ami különféle rafinált pénzügyi húzásokkal sikerült is neki, szereplése azonban katasztrofálisnak volt mondható. „Nem is a versenyzés, sokkal inkább a fizetési határidők miatt volt rajtam nyomás” – emlékezett vissza évekkel később a pilóta, aki mindössze öt ízben tudott eljutni a kockás zászlóig, legjobb eredménye az Olasz Nagydíjon elért 8. helyezés volt, akadt azonban két olyan incidense, amelyek miatt a mai napig a sportág legendás figurái között tartják számon.
Monacóban épp a boksz felé vontatták az autóját, amikor a Jean Ragnotti vezette biztonsági autó eltalálta, járgánya felborult és a pilóta kisebb agyrázkódást szenvedett. A másik eset a Hungaroringen történt, s az elő televíziós közvetítésben mindenki jól láthatta: amikor autója a 13. körben motorhiba miatt megadta magát, Taki lehúzódott, kiszállt, felkapott egy porral oltó készüléket, de amikor elindult vissza a füstölgő versenygéphez, a helyszínre érkező pályabírói autó elütötte. A japán lábsérülést szenvedett, de a következő futamon már újra ott volt a mezőnyben.
Szerencsétlenkedései ellenére Takinak 1996-ra is Forma-1-es tervei voltak: tárgyalt a Tyrrellel, amely végül honfitársát, Ukyo Katayamát választotta, így a Minardi felé vette az irányt, akikkel meg is állapodott, de ez sem jött össze. Bár a csapat portugáliai évadnyitó prezentációján részt vett, egyik szponzora hirtelen megszüntette a támogatást, így végül az újonc Giancarlo Fisichella csatlakozhatott Pedro Lamyhoz. Taki manapság Monacóban él, üzletemberként keresi a kenyérrevalót, bőszen twitterezik és fiatal japán tehetségeknek próbál segítséget nyújtani. Forma-1-es karrierjét egy interjúban utólag ’rémálomnak’ titulálta, amelyet – mint mondta – ’legalább öt évig tartott elfelejteni’.
