„Remélem, tetszik!” Stephane Clair, a Paul Ricard versenypálya igazgatója, a Francia Nagydíj promótere csütörtök reggel ezzel a kérdéssel és széles mosollyal az arcán fogadott bennünket a paddockban. A válasz semmi más nem lehetett, csakis az, hogy „nagyon”, ugyanis a Forma-1-es vérkeringésbe 1990 után visszatérő legendás pálya tényleg nagyon rendben van.

A franciák kedvenc ánizslikőre a pastis, amelyből a Ricard a legkedveltebb márka: ezt a brandet futtatta fel a II. világháború után Paul Ricard, aki milliárdossá vált, így gondolkodás nélkül volt képes elképesztő összegeket fordítani hobbijára, az autóversenyzésre. Vagyona lehetővé tette, hogy versenypályát építtessen, a helyszínt pedig csodás ízléssel választotta ki: Le Castellett egy nyugodt kistelepülés nagyjából 30 kilométerre a Földközi-tenger partjától, mesés környezetben. Az F1 1971-től változó intezintással egészen 1990-ig dübörgött a likőrmilliárdos pályáján, de a Francia Nagydíjat előbb Magny-Cours-ba költöztették, majd 2008-ban érdeklődés hiányában teljesen kikopott a menetrendből.

Miután az utóbbi években egyre több francia pilóta jelent meg és a Renault révén újra van gyári érdekeltség is a királykategóriában, az igény is felmerült a nagydíj újbóli megrendezésével kapcsolatban. Stephane Clair személye volt a kulcs: az ambiciózus, tereprali Világkupa-futamok szervezésén edződött szakember előbb a sportág berkein belül nyert meg kulcsfigurákat az ügyhöz, ezzel párhuzamosan pedig az anyagi háttér megteremtésén is dolgozott. Sokszor tényleg csak hajszálnyira volt a céltól, de 2016 második felében végre sikerrel járt: a tartományi politikai vezetőket is az ügy mellé tudta állítani, így hat évnyi áldozatos munka után sikerült tető alá hozni a szerződést. Ismerve azt az elképesztő mennyiségű munkát, amit a projektbe pakolt, a legkevésbe sem meglepő, hogy széles mosollyal az arcán masírozott végig a Forma-1-es csapatok által már belakott paddockban, ráadásul túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy volt is oka a jókedvre.

A környezet, a térség kétségkívül varázslatos, a szervezésben pedig – bár a franciákat gyakran kritizálják - irigy szem sem találhat hibát. Akármerről igyekszik az emberfia a pályára, mindenütt példás útbaigazításban részesül, legyen szó akár a nagydíjjal kapcsolatos jelzőtáblákról, akár az útbaigazítással megbízott helyi önkéntesekről. Ami pedig a pályán fogadja az ember, az valóban mesés, még ahhoz képest is, mint amilyennek egy hónappal ezelőtt, egy exkluzív pályabejárás során láttuk. A felújított kipofozott épületek a legszebb arcukat mutatják, a monacóihoz hasonló mobil tribünök is a helyükön vannak és az oda tikettet váltók ízléses sátortetőt is kapnak a fejük fölé, hogy védje őket a tűző naptól, ami itt – mint csütörtök már megtapasztaltuk – kétségkívül pokoli forróságot eredményez. Clair és a menedzsment beüzemelte a pálya melletti parányi repteret is, amely most néhány napig nemzetközi forgalmat bonyolít: több pilóta is légi úton érkezett, az pedig nem igényel különösebb kommentárt, hogy milyen fílingje van annak, amikor a pályára érkezés közben privát jetek húznak át csupán méterekkel a járművek felett.

Bernie Ecclestone tulajdonlása idején a pályán ultramodern teszthelyszínné fejlesztették, ahol 167 lehetséges nyomvonal áll rendelkezésre. Olyan hosszú körön a Forma-1 még sohasem versenyzett itt, mint amilyenre a Francia Nagydíj nyomvonalát szabták, s ez még úgy is roppant izgalmasnak ígérkezik, hogy a legendás Mistral-egyenesbe biztonsági okokból beépítették azt a bizonyos sikánt. „Tíz évvel ezelőtt a rövid nyomvonalon teszteltem és két éve is jártam itt a Pirelli tesztjén. Meglátjuk, hogy milyen lesz. Egy dologban már most biztos vagyok, abban, hogy itt picit nehezebb lesz eligazodni, mint máshol, mert a pályának elég sok, nagy hasonló porcikája van” – fogalmazott csütörtöki sajtóértekezletén a vb-éllovas Sebastian Vettel, utalva a Paul Ricard egyik legfőbb sajátosságára, az aszfaltozott bukóterekben felfestett kék és piros lassító csíkokra. Itt kavicságy helyett kizárólag ilyenek találhatóak, s igaz ami igaz, ezektől valóban káprázhat az ember szeme, pláne, amikor 350-nel (ennyire jósolják a csúcssebességet) száguld egy F1-es versenygéppel…

Abban már biztos lehet Clair és a pálya menedzsmentje, hogy a franciák vevők a nagydíjra: 2008 óta alaposan kiéheztek a gall rajongók, akik már csütörtökön is elözönlötték a helyszínt, ahol a hétvégén három helyi versenyzőért is szurkolhatnak. Sok-sok egyéb mellett a nagydíj promótere dicséretet érdemel egy új kezdeményezésért is: a pálya a térség összes iskolájának és óvodájának küldött meghívót, hogy csütörtökön szabadon megtekinthetik a pályát és a paddockot. Enek köszönhetően délelőtt és kora délután csillogó szemű, zajos gyermekcsoportokkal volt tele a komplexum, abban pedig biztosak lehetünk, hogy a jelenlévő fiatalság alaposan megfertőződött a motorsporttal. Mostanában gyakran esik szó arról, hogy a Z generáció tagjait már nem kápráztatja el a versenyzés világa úgy, mint annak idején a „régi” fiatalságot: a helyszínen látottak alapján mi a magunk részéről biztosra vesszük, hogy a Paul Ricard akciója rácáfol erre az állításra. Pedig az autók csak péntektől veszik birtokba a kultikus pályát!