Verhetetlennek tűnik a Williams istálló, legalábbis ami a kerékcserék gyorsaságát illeti, hiszen idén eddig minden nagydíjon begyűjtötték a legrövidebb idő alatt végrehajtott műveletért járó különdíjat. Az F+1 Blog a Hungaroringen megpróbált utánajárni, hogy mi áll a hihetetlen teljesítmény hátterében.
Nem is olyan régen volt a tavalyi Belga Nagydíj, amikor a Williams az utóbbi évek egyik legszánalmasabb boxbakiját követte el: a gárda három közepes keverékű Pirelli mellé jobb hátulra egy lágy abroncsot rakott fel Bottas autójára, akinek így a dobogó helyett egy 9. hellyel kellett beérnie. Azóta nagyot változott a világ, az idei szezon rajtja óta a grove-i különítmény szervizcsapata az etalon, eddig minden egyes futamon ők jegyezték a leggyorsabb kerékcserét.
Szerte a paddockban mindenki azt fürkészi, hogy mi lehet a Williams titka: az illetékes szakemberek eddig nem sokat árultak el, így csak sejtések, teóriák léteznek arra vonatkozóan, hogy mi állhat a háttérben. Az F+1 Blog a Hungaroringen Valtteri Bottasnak is nekiszegezte a kérdés: mitől lett ennyivel jobb a Williams kerékcsere frontján?
„A csapat sokat fektetett abba, hogy javulást érjünk el, mert nem is olyan régen még roppant komoly gondjaink voltak a kerékcserékkel, a topcsapatokhoz képest szenvedtünk ezen a területen” – mondta a finn versenyző. „Hogy mit jelent ez? Azt, hogy gyakorlás gyakorlás hátán van a srácoknak, a csapat pedig új felszereléseket, például új légkulcsokat fejlesztett. Mostanára állt össze minden, a végrehajtás technikája és a felszerelés is, ennek pedig most már látható az eredménye. Hála az égnek, ezzel nincs többet gondunk.”
A pénteki második edzés közben, a boxutcában közelről is szemügyre vettük, hogyan és milyen eszközökkel hajtja végre a kerékcseréket Sir Frank Williams együttese. Az elitalakulat 22 főből áll, ennyien dolgoznak az autó környékén és a Bottas által is említett légkulcsok valóban különlegesek lehetnek, ugyanis a boxutcában fel-alá járkálva azt tapasztaltuk, hogy egyik istállónál sem fordítanak akkor gondot a légkulcsok eltakarására, mint a grove-i gárdánál.
A különítmény szomszédságában tanyázó Ferrarinál ügyet sem vetettek a légkulcsokra, azok mindvégig takarás nélkül hevertek az aszfalton. A trükk – noha erről senki nem beszél – állítólag az, hogy a Williams „pisztolyait” sokkal gyorsabban lehet felrakni az anyacsavarokra és kisebb a hibázás esélye is.
Fontos eszköz a brit alakulat fegyverarzenáljában az első és hátsó emelő is, amelyeket szintén az idei évre fejlesztettek.
Hasonlóan a légkulcsokhoz, ezek érdemi részét is takarás borítja, amikor használaton kívül vannak.
A rejtély megoldásáig biztosan el fog még telni némi idő, ám mérget vehetünk rá, hogy miként más korábbi titkokat, úgy ezt is kifürkészi előbb-utóbb valamelyik konkurens alakulat és lemásolja, esetleg még magasabb szinte fejlesztve beveti azt. Bottas egyébként rávilágított arra is, hogy mennyire fontos a versenyző szerepe a jól sikerült kerékcseréknél.
„Természetesen a versenyző is sokat hozzá tud tenni a boxutcai teljesítményhez. Például azzal, hogy a megfelelő helyen állsz meg. Ez nagyon fontos, mert ha csak néhány centit rontasz, az máris másodpercekben mérhető időveszteséget eredményez. A szabadedzéseken sokat kell gyakorolni, hogy ezzel ne legyen gond, de nagy gondot kell fordítani arra is, hogyan lassítunk, amikor behajtunk a boxutcába és hogyan gyorsítunk, amikor visszamegyünk a pályára. Mindennek tökéletesen kell működnie!” – mondta a finn pilóta.
Noha Bottas a csendesebb srácok közé tartozik a Forma-1-es mezőnyben, a maga módján mindent megtesz annak érdekében, hogy a szervizcsapat tagjai minél lelkesebbek legyenek, amikor szükséges. Mint megtudtuk, egy saját kis rituálét bonyolít a futamok előtt és után.
„A versenyek előtt, mielőtt beszállok az autóba, mindig körbemegyek a garázsban és kezet fogok mindenkivel, jó versenyt kívánok nekik, próbálva ezzel is motiválni őket. Függetlenül attól, hogy milyen eredményt érünk el, a futam után is mindig beszélgetek a srácokkal” – fogalmazott Bottas, aki 54 pontjával az egyéni tabella 7. helyén állomásozik.
Fotók: Mészáros Sándor, F+1 Blog