Vége a szepangi ’Multi21’ botrány óta tartó spekulációknak: bár időről időre úgy hírlett, hogy Mark Webber talán a Red Bull istálló kötelékében és a Forma-1-ben folytatja pályafutását, a Brit Nagydíj előtt biztossá vált, hogy az ausztrál a csapattól és a szakágtól is búcsúzik az idei évad végén. Az F+1 Blog öt érvet felsorakoztatva igyekszik alátámasztani, hogy az ausztrál jól döntött, amikor a Porsche sportautó-csapata mellé tette a voksát…

Webber távozásával a Forma-1 kétségkívül egy üdítő színfoltot veszít: jobb napjain – amelyekből mostanság egyre kevesebb akad - bárkit képes lefőzni, ha pedig az eredmények elmaradnak a várakozástól, jellegzetes ausztrál akcentusával elhadart őszinte megnyilvánulásaival biztosan mindig tud érdekességet szolgáltatni. Karrierje biztosan lehetett volna sikeresebb, mint amilyen volt, azonban mostani döntésének köszönhetően még mindig adott számára a lehetőség, hogy a jelenleginél vastagabb betűvel is beírja a nevét az autósport történelemkönyvébe. Íme, öt érv amellett, hogy az ausztrál jó döntést hozott:

Az LMP1-es Porsche, álcázott színezetben: ez lesz Webber új autója

Felszabadulás

Sokak szerint túlzás azt állítani, hogy Webbernek nem csak a riválisok, hanem saját csapata ellen is küzdenie kellett az utóbbi években, pedig ez az igazság. Noha Dietrich Mateschitz Red Bull tulajdonos-nagyfőnökkel köztudottan jól kijött, az osztrák milliárdos földi helytartójával, Helmut Markóval már kevésbé: elég csak visszagondolni az utóbbi évek házon belüli vitás helyzeteire, s máris kirajzolódik, hogy a sportigazgató minden esetben a saját szellemi termékének számító juniorprogram csúcsragadozóját, Sebastian Vettelt pártfogolta. A német valószínűleg az ilyen vitás szituk nélkül is learatta volna a babérokat, így a sorozatos részrehajlás legfeljebb arra volt jó, hogy Webber végérvényesen beleunjon az attrocitásokba. A bejelentést követő állítását - amely szerint nem is tervezett folytatást - valószínűleg nem kell komolyan venni: ha úgy lett volna, vélhetően a szepangi eset után sem csapott volna ekkora balhét.

Átalakuló Forma-1

Webber nem titkolja, hogy a Forma-1 az utóbbi években olyan változásokon ment keresztül, amelyek miatt – számára legalábbis – már nem nyújtja azt az élvezetet, mint korábban. A Pirelli gyorsan kopó abroncsainak 2011-es megjelenése érezhető megtorpanáshoz vezetett az ausztrál teljesítményében, ráadásul a gumigondokat azóta is csak részben sikerült áthidalnia. Jövőre az új motorformula a jelenkori F1 legkomolyabb változását hozza, amihez a 37. életévéhez közeledve, a mezőny korelnökeként érthető módon már nem nagyon fűlik a foga. „Nem tudhatjuk, hogy mit hoz a motorszabályok változása” – mondta az év elején, egy melbourne-i rendezvényen, amikor a jövőre vonatkozó kilátásokról kérdezték az évadnyitó előtt. „Lehet, hogy azok a csapatok, amelyek jelenleg az élmezőnyt alkotják, veszítenek a versenyképességükből. Sosem tudni, de előfordulhat, hogy így jár a mi csapatunk is, márpedig én vagy itt folytatom, vagy sehol. Ahhoz biztosan nincs kedvem, amit cimborám, Rubens Barrichello csinált, hogy az egyik csúcsistállótól töltött évek után egyre lejjebb adta…”

Az ausztrál a közúton is imádja a Porschét

Gyári státusz egy virágzó műfajban

Bölcsnek mondható Webber döntése annak fényében is, hogy a Porsche-szerződéssel valószínűleg hosszú időre biztosította a jövőjét a versenyzés világában: az Audi mágusai közül Allan McNish a 43., Tom Kristensen pedig a 45. életévét tapossa, így Webber előtt is számos jó idény állhat még. A zuffenhauseni márka gyári pilótájának lenni egyébként sem volt rossz üzlet soha, s ezt nem csak a szakmai megbecsülésre kell érteni, hanem a pénzügyire is. A Porsche-armada tagjaként Webber számára nem csak a Le Mans-i 24 órás futamról szól majd a versenyszezon, hanem a World Endurance Championshipről (WEC) is: a megbízhatósági világbajnokság nem túl régen létezik, futamokban a korona gyémántjának számító 24 órás mellett sincs hiány, ráadásul a szériát egyre több márka fedezi fel magának, így nem túlzás azt állítani, hogy a kenguruföldi versenyző továbbra is az autósport közvetlen élvonalában marad. Legfeljebb a stressz lesz kevesebb, mint a Forma-1-ben…

Alkotói ambíciók

„Semmi kétség, a Forma-1 a jéghegy csúcsa az autóversenyzés világában” – hangsúlyozta Webber a már említett év eleji, melbourne-i rendezvényen, ahol sokat sejtetően azt is megjegyezte: ennek ellenére vannak más területek is az autósport világában, ahol hasonló szintű élvezetet lehet találni. Nem kétséges, hogy a Porsche LMP1-es projektje ilyen: a versenygép első pályatesztjei nemrégiben kezdődtek, így az F1-es évad végeztével – endurance-léptékkel számolva – Webber még időben bekapcsolódhat egy olyan autó fejlesztésébe, amelytől azt várják, hogy kapásból zajos sikert arasson a 24 óráson. Egy olyan pilóta számára, aki a Forma-1-be már belefáradt, de új kihívást keres és kellően szofisztikált géppel szeretne száguldozni, ínycsiklandozóbb feladat aligha kínálkozhat ennél.

1999: a második baleset...

Egy befejezetlen ügy…

Noha a Forma-1-ben nem sikerült eljutni a csúcsig, a Le Mans-i 24 órás megnyerése régesrégi célja az ausztrál versenyzőnek. 1998-ban és 1999-ben, ifjú titánként már harcba szállt a dicsőségért a Mercedes gyári csapatának tagjaként: az első évben összehozott pole pozíció után kiesés következett, majd a második próbálkozás látványos kudarcba fulladt. Az 1999-es futamon Webberrel a volán mögött a CLR két ízben is a levegőbe repült: az ausztrál előbb az Indianapolis-kanyarnál az időmérőn, majd másnap a bemelegítő edzésen, a Mulsanne-nál esett hatalmasat, így amikor a futamon a brit Peter Dumbreck is bemutatott egy hasonlóan szédítő mutatványt, a Mercedes azonnal visszalépett a folytatástól. Más hasonló korú, 22 éves versenyzőt talán az egész szakmától elriasztott volna két ilyen horrorbaleset, Webber viszont azóta is több ízben emlegette, hogy befejezetlen ügy számára a Le Mans-i 24 órás, amelyet egy napon mindenképpen szeretne megnyerni.