Kevés téma foglalkoztatja annyira az autósport világát mostanában, mint az, hogy mihez kezd Fernando Alonso a Forma-1 után? Sokan biztosra veszik, hogy a kétszeres világbajnok az Indycarba készül, pedig hozzá közel álló források szerint az is előfordulhat, hogy teljes elköteleződés helyett inkább amolyan vándormadárként funkcionál majd 2019-től.

Amikor bejelentették, hogy Alonso az idei szezon végén elköszön a Forma-1-től, a közvélemény kapásból borítékolta, hogy a spanyol az Indycar felé veszi az irányt és az élére áll annak a projektnek, amelyen a McLaren-vezér Zak Brown már dolgozik egy ideje, s amelynek végtermékeként az egykoron szebb napokat is megélt brit márka saját alakulattal szerepelne a tengerentúli sorozatban. Az elképzelés természetesen nem tűnt a valóságtól elrugaszkodottnak, hiszen 2005 és 2006 világbajnoka a „tripla koronát” hajszolja, kollekciójából pedig (mivel az F1-es Monacói Nagydíjat már kétszer is megnyerte, idén pedig begyűjtötte a Le Mans-i 24 órás trófeáját is) csak az Indianapolis 500-as elsőség hiányzik, így ennek okán, valamint a McLaren tervei révén kézenfekvőnek tűnik, hogy ott versenyezzen. Nem mellékes az sem, hogy az észak-amerikai szereplés azért is fontos a pilóta számára, mert szeretné minél előnyösebb helyzetbe hozni az ottani piacon saját divatmárkáját, a Kimoát.

Alonso az Indy 500-at és az oválpályás versenyzést tavaly már megízlelte, az idei Olasz Nagydíj után pedig az Egyesült Államokba utazott, ahol Alabamában, a Barber Motorsport Parkban először tesztelt Indycar versenygépet nem oválpályán. Hivatalos értékelőjében a pilóta – ahogyan az ilyenkor lenni szokott – áradozott: „különleges tapasztalatokról”, „egy régi vágy megvalósulásáról” és „remek érzésekről” számolt be. A kommüniké olvasatán valószínűleg senkiben nem ébred gyanú azzal kapcsolatban, hogy a spanyol valójában nem oda készül, ám Szingapúrban olyan pletykák terjengtek a paddockban, amelyek szerint ez a helyzet. A pilóta állítólag csak a szokásos udvariassági köröket futotta meg a sajtóközleményben, valójában pedig a hagyományos pályán az Indycar autót túlságosan lassúnak és primitívnek érezte, s olyan érzésekkel távozott Alabamából, hogy nem szívesen kötelezné el oda magát egy teljes szezonra. Az, hogy az Indy 500-nak nekivág, biztosra vehető, ezen túlmenően viszont a paddock-pusmorgások szerint maximum néhány futam jöhet számításba ráhangolódásként, teljes szezon nem.

Ha valóban így van, adódik a kérdés: mivel kötheti le magát a spanyol? Jól ismert tény, hogy érvényes szerződés köti a Toyotához a megbízhatósági-vb (WEC) szuperszezonjának jövő évi lezárultáig, amit mindenképpen tiszteletben is kíván tartani, ám ez a néhány verseny aligha elegendő számára.


A szingapúri pletykagyár szerint a 37 esztendős versenyző a barátainak már arról is beszélt, hogy jobb lehetőség híján talán vándormadár-üzemmódba kapcsol: mivel a hőn áhított harmadik F1-es vb-címet nem sikerült megszereznie, a „tripla korona” hajkurászása mellett a legsokoldalúbb autóversenyzőként is szeretné beírni magát a versenyzés történelemkönyvébe.  Mit jelenthet ez? Gyaníthatóan azt, hogy a spanyol a közeljövőben belekóstolna a versenyzés minden olyan műfajába, amit magas szinten jegyeznek.

Nemrégiben már hallhattunk arról, hogy Alonso a NASCAR-legenda Jimmie Johnson invitálására egy teszt erejéig talán már az elkövetkezendő hetekben belekóstolhat a legnépszerűbb tengerentúli versenyszériába. A bajnokság szervezői egy Twitter-üzenet formájában már egy meghívást is eljuttattak a pilótához, hogy vegyen részt a legendás Daytona-i 500 mérföldes viadalon.

A lehetőség adott, egyesek szerint nem kizárt, hogy a pilóta él is azzal. Itt érdemes megjegyezni két, egyáltalán nem elhanyagolható dolgot: a Toyota jelen van a NASCAR-ban, a Daytona-i 500-asnál komolyabb láthatóságot pedig csak az Indy 500 jelenthet az Alonso szívügyének számító Kimoa számára az Egyesült Államokban…

Mi jöhet még számításba? Első hallásra egészen extrémnek is tűnhet, de az Alonsóhoz közel álló spanyol sajtómunkások egy része a Dakar-ralis indulást sem tartja elképzelhetetlennek. A pilótát szoros barátság fűzi Carlos Sainzhoz, mivel az ifjabb Carlos útjának egyengetésében is van némi szerepe: az apuka - aki már két ízben diadalmaskodott a legnagyobb hírű terepralis megmérettetésen – állítólag évek óta fűzi a pilótát, hogy alkalmasint tegye próbára magát ebben a műfajban. Nehéz elképzelni, hogy a versenyző ilyesmire adja a fejét, de vele kapcsolatban tudjuk: „soha ne mondd, hogy soha”, a Dakart szervező ASO pedig vélhetően bármit megadna azért, hogy ilyen kaliberű sztár bukkanjon fel a mezőnyben – ha nem is rögtön jövőre, de mondjuk 2020 januárjában. Toyota ráadásul – részben gyári támogatással – a Dakar-rali mezőnyében is van…

Kevesen tudják, de Alonsónak a raliban is van érdekeltsége: a pilóta és az idősebb Sainz közösen segítenek egy spanyol pilótát, José Antonio Suarezt. Amikor a ralis néhány évvel ezelőtt kifutott a pénzből, a két neves honfitárs saját zsebből dobta össze számára a folytatáshoz szükséges pénzt és azóta is patronálják az időközben a vb-mezőnyben is fel-felbukkanó hispánt. Alonso sohasem titkolta, hogy érdeklődik a ralisport iránt, így – ki tudja? – az esetleges kalandozásai során talán a WRC-ben is felbukkanhat. A Toyota erre is lehetőséget biztosíthat számára, hiszen a japánoknak néhány éve újra van csapata a világbajnokságon.

Egyelőre csak annyi tűnik biztosnak, hogy a WEC-ben és az Indy 500-on biztosan láthatjuk a spanyolt. Ideje még van eldönteni, hogy mihez kezd 2019-től, arra pedig mérget is vehetünk, hogy hallunk még elég spekulációt és teóriát a jövőre vonatkozó terveivel kapcsolatban.