Nincs jó passzban a Honda a Forma-1-ben, ezt eddig is tudtuk, ám tovább rontja a helyzetet, hogy érdemi javulásnak az évad végéhez közeledve sincs nyoma. A japán gyártó a szokásos receptet követi: fogadkoznak, de egyre kevesebben bíznak a felemelkedésükben, sőt, a sportág számos jeles egyénisége máris arra készül, hogy a márka projektje tiszavirág életű lehet…

Amikor 2013. május 17-én, egy tokiói sajtótájékoztatón a McLaren és a Honda bejelentette, hogy újra szövetségre lépnek a Forma-1-ben, a közvélemény azonnal azt vizionálta, hogy megelevenítik majd a közel három évtizeddel korábbi, a sportág történetében is egyedülállóan eredményesnek mondható együttműködésüket. Nagyobb csalódást aligha okozhattak azoknak, akik erre számítottak: a forgatókönyv az idény kezdete óta ugyanaz, katasztrofális teljesítmény a futamokon, gyakori kiesésekkel, magyarázkodás, majd fogadkozás a rövidesen láthatóvá váló fejlődésről.

Miközben Yasuhisa Arai (akit a rossz nyelvek szerint Szingapúr utcáin már a rajongók is elkezdtek inzultálni) satnya angoljával az idén már milliószor hallott frázisokat ismételgeti, a helyzet egyre siralmasabb. Jól mutatta ezt Fernando Alonso csapatrádiós megnyilvánulása is a Japán Nagydíjon: annál durvább bírálatot nem lehet kapni, mint amikor a különítmény kétszeres világbajnoka a márka hazai pályáján ordítja a csapatrádióba az egész világ füle hallatára, hogy a hajtáslánc semmivel sem jobb a GP2-es autókénál. Ugyan a japánok hallani sem akarnak erről, ki kell mondani: a helyzet immáron több mint kritikus és egyre többen gondolják úgy a sportág berkein belül, hogy a projektnek ebben a formában nincs jövője.

„Ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen múltja van Fernandónak és azt, hogy mennyire kemény szavakat használt, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy borzalmasan nehéz helyzetben vannak” – mondta a Honda-ügyről a négyszeres világbajnok Alain Prost, akiről úgy hírlik, hogy a Lotus alapjaira szerveződő gyári Renault istálló elnöke lesz. „A Hondától mindenki roppant erős fejlesztéseket várt az idei évre, Japánra pedig úgy tekintettek, mint egy új kezdetre, de ez nem történt meg. A helyzet frusztráló, Fernandóról pedig tudjuk, hogy nem szeret frusztrált lenni. Úgy gondolom, hogy mostantól nagyon nehéz dolguk lesz.”

Alonso szavai óta számos magyarázkodást hallhattunk a McLaren-táborból, maga a spanyol is tisztázta kijelentését és akárcsak korábban a Ferrarinak, a brit-japán konstellációnak is örök hűséget ígért. Kinyilvánította azt is, hogy hisz a közelgő sikerekben, de sok bennfentes gondolja úgy, hogy – évi 35 millió eurós fizetés ide vagy oda - a jelenlegi gyötrődés lassan a tűréshatáron túlra sodorja a spanyolt. Olyanok is vannak szép számmal, akik nem feltétlenül csak az Alonso-McLaren együttműködés jövőjét szemlélik aggodalommal, sokkal inkább a brit csapat és a japán vállalat jelenkori házasságával kapcsolatban számítanak korai összeomlásra

Giancarlo Minardi, a minden hájjal megkent korábbi csapatfőnök például az utóbbiak közé tartozik, ráadásul a minap nem is rejtette véka alá a véleményét: „A Honda technikai lemaradása elképesztően nagy, ráadásul nem is látjuk semmi jelét annak, hogy a közeljövőben komolyabb javulásra számíthatnának. Jelen pillanatban nem hiszem, hogy 2016 után komolyabb jövőjük lenne a Forma-1-ben…” – idézte az Il Gioranale című lap az olaszt, akinek kommentárjára lehet legyinteni, mint az „újabb Minardi-zöldségre”, pedig történelmi példa is igazolja, hogy a McLaren vezére, Ron Dennis ilyen helyzetekben hajlamos radikális döntéseket hozni. 1994-ben például egyetlen szezon után bontott szerződést a Peugeot-val, miután a franciák erőforrásai megbízhatatlannak bizonyultak: akkoriban persze más idők jártak, Dennis erősebb volt a cégcsoporton belül és a Mercedes is érdemi alternatívát kínált. Most nincs menekülési útvonal, a feladat viszont ugyanaz, lendületbe kell (vagy legalábbis kéne) hozni a Dennis életművének számító istálló szekerét.

Az idény végéhez közeledve elkezdtek szállingózni a számok is azzal kapcsolatban, hogy a krónikus szponzorhiány, valamint az idei horrorszereplés után a McLaren 2016-ra kétségbeejtő pénzügyi veszteségekkel számolhat. Talán túlzás máris párhuzamot vonni, de a wokingi brigád könnyen a Williams sorsára juthat: Sir Frank Williams alakulata a ’90-es évek ultrasikeres Renault-korszaka után egy darabig eltartotta magát a BMW-vel, de utána olyan mély pénzügyi- és sportszakmai hullámvölgybe kerültek, hogy abból csak mostanában kezdenek kikecmeregni. Ez Dennis legszörnyűbb rémálma, mivel a tartós mélyrepülés veszélybe sodorná az így is ingoványos talajra épített másik büszkeségét, a McLaren közúti autós részlegét is...