Mint az igazi családi kötelék, olyan szoros és bensőséges a kapcsolat Kimi Räikkönen és menedzsmentje, a Robertson-família között, így nem csoda, hogy a Forma-1 nagyágyúja tűzön-vízen át kitart pártfogói mellett. Steve Robertson az Olasz Nagydíj hétvégéjén beszélt az F+1 Blognak arról, hogy milyen a Jégember „háttérországának”, s úgy általában Forma-1-es menedzsernek lenni.

Múlt vasárnap, Monzában még csak a menedzser arcán megvillanó cinkos mosoly engedte sejteni, hogy a sokat emlegetett Ferrari-szerződés a küszöbön áll, szerdán viszont az olaszok szűkszavú, a finn jövő évi visszatérését megerősítő kommünikéje nyomatékosította: Robertsonék ezúttal is kiváló munkát végeztek. Steve és édesapja, David Robertson pályafutása kezdetétől intézik a finn sorsának alakulását: az egész azzal kezdődött, hogy az ex-Lotus-főnök, az F1 után a gokartozás világában megmerítkező Peter Collins az idősebb Robertson figyelmébe ajánlotta az északi tehetséget, akire le is csaptak, a többi pedig, ahogyan mondani szokás, már történelem.

„Nem kétséges, hogy egy Forma-1-es élmenő ügyeit kezelni, intézni komplikált feladat. Roppant komoly elvárásoknak kell megfelelni, de ugyanakkor fantasztikus érzés része lenni egy ilyen nagyágyú mindennapjainak és sikereinek. Boldog vagyok, hogy nekem ez megadatott, mert tudom, hogy mindenki szeretne részese lenni egy ilyen projektnek” – mondta az F+1 Blognak Steve Robertson, aki mostanság – mivel édesapját daganatos betegséggel kezelik – zömmel egyedül intézi pártfogoltjuk ügyeit.

Räikkönen jövőre újra vörösbe öltözik

Forma-1-es pilótamenedzsernek lenni egyáltalán nem nyugdíjas állás, elég csak belegondolni abba, hogy a közelmúltban például Nico Hülkenberg, Heikki Kovalainen és Paul Di Resta is menedzsert váltott, Lewis Hamilton pedig saját édesapjának köszönte meg az addigi erőfeszítéseket, majd inkább egy hangzatos nevű showbusiness-vállalkozásra bízta sorsának alakítását. Annak idején Jenson Buttont is Robertsonék juttatták el a királykategóriáig, de míg a brit lelépett, addig a különc Räikkönen rendkívül lojális, és akkor is kitartott Steve és David mellett, amikor 2009 végén régi-új csapata, a Ferrari elküldte és egy időre kiszorult a Forma-1-ből.

„Nagyon harmonikus az együttműködésünk” – mondta a kapcsolatuk munkára vonatozó részéről Robertson. „Soha, semmit nem teszek úgy, hogy azt Kimi nem hagyta jóvá. Menedzserként nekem kell tárgyalnom a támogatókkal, a csapatokkal, de olyan soha nem történik, hogy például azt mondom: ’Oké, Kimi, most elkezdtem tárgyalni ezzel vagy azzal a csapattal!” Mindig megbeszéljük együtt, hogy mi legyen a következő lépés, és csak azután látok neki a megvalósításnak.”

Apuka és két fiacskája

David Robertson, a menedzserklán feje egy 2009-es interjúban részletesen ecsetelte, hogy mennyire szoros a kapcsolatuk Räikkönennel: „Attól a pillanattól kezdve, hogy először találkoztunk, bízunk benne és kedveljük. Mondhatjuk azt is, hogy szeretjük és a családunk tagja lett. Számomra olyan, mintha a fiam lenne, Steve pedig úgy tekint rá, mint a testvérére. Amikor üdvözlőlapot küldünk, azt írjuk rá, hogy ’az angol családodtól’ és érzem, hogy ő is így gondol ránk. Persze száz százalékban számíthat a saját családjára is, akik lenyűgöző emberek és nagyon komoly áldozatokat hoztak annak érdekében, hogy Kimi azt csinálhassa, amit mindig is csinálni akart.” 

David és Steve Robertson

A versenyzőként 1994-ben az Indy Lights széria bajnoki címéig jutó ifjabb Robertsonnak a menedzseriroda mellett is számos üzleti érdekeltsége van, így elfoglaltságban nem szenved hiányt. Saját bevallása szerint ez is szerepet játszik abban, hogy a versenyeken kívüli időszakban nem lógnak sülve-főve együtt az igazi partifenevad hírében álló Räikkönennel, ugyanakkor hangsúlyozta: „Természetesen a kapcsolat közöttünk folyamatos, bármikor elér, ha szüksége van valamire.” 

Robertson követi a legfontosabb pilótamenedzseri irányelvet, amely szerint „a versenyzőnek az elérhető legjobb helyen kell lennie”, ugyanakkor nem tartozik a paddockban folyton folyvást nyüzsgő-barangoló menedzserek közé. Olyan, mint Räikkönen: kerüli a felhajtást, a versenyhétvégéken szinte láthatatlan, a motorhome mélyéről csak ritkán bújik elő, de módszerei kétségkívül hatásosak. „Valóban vannak ilyen, de én nem kedvelem ezt” – mondta arról, hogy egyes pilóták képviselői szeretik látványosan, garantált médiaérdeklődés mellett végrehajtani a kapcsolatfelvételt egy-egy csapattal. „A Forma-1 egy kis falu, mindenki ismer mindenkit. Telefonon, egyéb formában jómagam is folyamatosan kapcsolatban állok mindenkivel, elvégre is az a legfőbb feladat, hogy mindig tisztában legyünk a szóba jöhető lehetőségekkel.”

A foci világában gyakran fogalmazódik meg az aggály a menedzserekkel kapcsolatban, hogy nem mindig a sportszakmai érveket, sokkal inkább a pénzkereseti lehetőséget szem előtt tartva alakítják védenceik pályafutását. Kétségtelen, hogy a Forma-1-ben is vannak olyanok, akik elsősorban a saját bankszámlájukra összpontosítanak, de mint Robertson rámutatott, itt a svindlizés, a hanyagság hamar megbosszulja önmagát: „A Forma-1-ben egy menedzser csak akkor lehet elégedett, ha sikerül megteremtenie az egyensúlyt. Ha a versenyző jól teljesít és megvannak az eredmények, akkor több lehetőség kínálkozik előnyös szerződésekre, ami jelentősen javítja a helyzetet a pénzügyi oldalon. Ez már csak így működik” – fogalmazott a brit, akinek a finn közönségkedvenc mellett csak egy másik ügyfele van, a GP2-ben szereplő Felipe Nasr, akit természetesen szeretne mihamarabb az F1-ben viszontlátni.