Fernando Alonsót lehet kedvelni és lehet nem kedvelni, egyetlen dolog azonban bizonyos: a Ferrari kétszeres világbajnoka idei teljesítményével újfent alátámasztja, hogy miért kell a Forma-1 korszakos zsenijei közé sorolni.

Amit az évad eleje óta produkál a spanyol, az mindenképpen elismerést érdemel: bár az F2012-es az előszezonban még csak küszködött, a hispán nem kedvetlenedett el, inkább feszegette a határokat, s mint arra a malajziai esőkáoszban aratott diadala rávilágított, néha túl is lépett azokon. Kompromisszumot nem ismerő lelkes hozzáállásával mentette a menthetőt, amíg a maranellói boszorkánykonyhában megoldást próbáltak találni a gondokra, és harcos hozzáállása immáron kifizetődni látszik.

Míg például Vettelen és a McLaren párosán a zavarodottság jelei mutatkoznak a megtorpanás hatására, addig Alonso épp ezt az akadályt vette mesterien. Kibekkelte a nehéz időszakot, s mivel a Barcelona óta csiszolgatott újdonság-csomag hatására a Ferrari az idény elejéhez képest sokat javult, a hispán jelenleg szárnyal: az utóbbi öt futamból négyet dobogón zárt, két ízben a legfelső fokon pezsgőzhetett, így teljesítette monacói ígéretét – „A következő három futamon 50 pontot szeretnék gyűjteni!” – és jócskán felül is múlta azt.

Nem csoda a nagy akarat: a 30 esztendős pilóta hosszú évek óta harcol a közvetlen élmezőnyben a legérettebb, legkomplettebb versenyző hírnevének terhével, miközben 2006 óta nem nyert világbajnokságot. Saját önbecsülése, valamint a megváltást váró Ferrari-vezérkar miatt a nyomás az idei szezonra szinte elviselhetetlenné vált, de a legnagyobbakra jellemzően ez nem törte meg, inkább munícióval vértezte fel a spanyolt.

Silverstone és Hockenheim két okból is kulcsfontosságú lehet Alonso számára: egyrészt a két esős pole pozícióval, valamint a szigetországi 2. helyezéssel és a nagy csatában kiharcolt németországi diadallal megmutatta, hogy élete formájában van, másrészt ezen a két összecsapáson olyan lélektani előnyre tehetett szert riválisaival szemben, amely garantálhatja a szezon végéig tartó lendületet. Ha idén sikerül begyűjtenie karrierje harmadik bajnoki titulusát, nem lenne meglepő, ha a zárófutam után ezt a két viadalt nyilvánítaná fordulópontnak.

Stefano Domenicali, a Ferrari csapatfőnöke is nyíltan hangsúlyozza, hogy Alonso élete formájában van, s azt sem titkolja, hogy ez jótékony hatással van az alakulatra: „67 kvalifikációs kört teljesített a futamon, amivel megmutatta, hogy a csúcson van” – mondta - „Csodálatos időszak ez és törekszünk arra, hogy a lendülete minél tovább kitartson, mert tudjuk, hogy jelenleg nem a mienk a leggyorsabb autó. Ha az lenne, sokkal könnyebb lenne győzni.”

Elismerik a vörösöknél azt is, hogy Alonso lelkesedése ragályos, nélküle talán nem tudtak volna kikecmeregni abból a gödörből, amelybe az év elején kerültek: „Az elején az autónk nem is volt autó, így fontos volt, hogy Fernando ne veszítse el a hitét. Nagyszerű volt azt látni, hogy mennyire motivált és milyen nagy figyelmet szentel a munkának, mert nyomás alatt ez teremti az igazi különbséget. Az autó fejlesztése óriási munka, de egészen más a helyzet akkor, ha azt látod, hogy a világbajnok pilótád is azon mesterkedik, hogy jobb teljesítményre ösztönözze a csapatot. Nagyon hálásak vagyunk neki ezért” – ecsetelte a szakvezető.

Lehet, hogy túlzás párhuzamot vonni a bajnoki tabellán 154 ponttal élen álló, Webbert 34 egységgel megelőző spanyol magánéletének alakulása és a pályán nyújtott teljesítménye között, de nem lehet szemet hunyni afelett, hogy mostanában ezen a területen is pozitív változások tapasztalhatóak. Miután a tavalyi év végén elvált nejétől, az énekesnő Raqueltől, egy ideig habzsolta az életet, számos szemrevaló hölggyel összefüggésbe hozták, legújabb partnerét, Dasha Kapusztyinát azonban Hockenheimbe is elvitte magával, ami arra utal, hogy egyre szorosabbra fűződnek a szálak közöttük.

Gyaníthatóan a nyári lendület nem az új szerelemnek tudható be, de köztudott, hogy a problémás párkapcsolat a Forma-1-ben is erősen rányomhatja a bélyegét a teljesítményre. Elég csak Lewis Hamilton és Nicole Scherzinger tavalyi szappanoperájára vagy épp a másik McLaren-ász, Jenson Button és Jessica Michibata tavalyelőtti időszakos szakítására gondolni: a „se veled, se nélküled” helyzetet egyik versenyző sem úszta meg érdemi megtorpanás nélkül.