Futótűzént terjedt el az Ausztrál Nagydíj leintése után egy fotó, amelyet már most klasszikusnak lehet nyilvánítani. Az ominózus felvétel Jan Magnussenről készült Sebringben, abban a pillanatban, amikor csemetéje, Kevin a McLaren volánja mögött dobogós helyen haladt át a kockás zászló alatt élete első Forma-1-es futamán. A dán veteránra mától már nem csak az a mondás igaz, hogy „nagyobb volt a füstje, mint a lángja”, hanem az is, hogy „az apák álmait a fiaik váltják valóra”.

Magnussenéknél a nagyobbik fiú és a családfő is versenyzéssel töltötte ezt a hétvégét: míg a fiatal kiválóság a melbourne-i Albert Parkban száguldott élete első Forma-1-es versenyén, addig a dániai Roskilde-ben székelő família feje az Egyesült Államokban, a floridai Sebringben tartott 12 órás futamon szerepelt egy Chevrolet Corvette C7.R-rel Ryan Briscoe és Antonio Garcia társaként. Miután a trió a 8. pozícióban zárt a GTLM-géposztályban, a 40 esztendős versenyző a Star Trek című filmsorozat Kirk kapitányától kölcsönzött idézettel adta a világ tudtára, hogy bárcsak valaki egy szempillantás alatt Melbourne-be tudná juttatni. Jobb híján maradt a tévéközvetítés, a többi pedig kis túlzással élve már történelem: a 21 esztendős sarj remek, érett versenyzés után állhatott a dobogóra harmadik fokára (ami utólag egy 2. helyezésre változott), az apuka társaságából pedig valaki volt olyan kedves, hogy megörökítette a célba érkezés kétségkívül érzelemdús pillantát.

„Nagyon büszke apa vagyok és már alig várom, hogy a Maláj Nagydíjon ott lehessek” – írta később a Twitteren Jan, akinek ugyan az esély megadatott, de hasonló bravúrt sohasem sikerült véghezvinnie a Forma-1-ben. Debütálásáról talán egy harmadik mondás is beugorhat, mégpedig az, hogy „a történelem ismétli önmagát”, ugyanis ’95-ben, Aidában az idősebb Magnussen is egy McLaren-Mercedes volánja mögött mutatkozott be: abban az évben a wokingiaknál tesztpilótáskodott és egyetlen futamra megörökölte a vakbélműtéten átesett Mika Häkkinent helyét, de a kétkörös hátrány, valamint a 10. helyezés nem volt emlékezetesnek mondható…

Máig emlékezetes, hogy miután ’94-ben a Paul Stewart Racing színeiben18 futamból 14-et nyert a brit F3-as bajnokságban, s ezzel felülmúlta Ayrton Senna rekordját, legfőbb mentora, Sir Jackie Stewart világgá kürtölte, hogy a dánt még a brazilnál is jóval nagyobb tehetséggel áldotta meg a sors. 1997-re a skótok háromszoros világbajnoka le is igazolta akkor induló Forma-1-es alakulatához, aminek jókora égés lett a vége: az újonc együttes autója sok kívánnivalót hagyott maga után, a pilóta nehezen viselte a rá nehezedő terhet, csak botladozott, s egyszer még az a csúfág is megesett vele, hogy Stewart az Oulton Parkban, egy utcai autóval adott neki vezetési leckéket. A teljes kudarccal zárult idény után 1998-ra is maradhatott, de a helyzet nem változott: pontot csak az utolsó, montreali fellépésén tudott szerezni, amikor a 6. helyen intették le.

A sportautók világában szép karriert befutó versenyzőben minden bizonnyal több volt, mint amit a Forma-1-ben mutatott. Valószínűsíthető az is, hogy a Stewart által előzetesen megspékelt hírneve nagyobb volt, mint a tehetsége, azt pedig maga az érintett is elismeri, hogy túl korán dobták a mély vízbe: „Saját magamat hagytam cserben” – ismerte el Jan Magnussen egy nemrégiben adott interjúban. „Azt kívántam, hogy bárcsak kapnék még egy esélyt, de nem jött össze, Kevin fiam viszont azért lehet ott, ahol most van, mert tanulhatott abból, ami velem történt és okulhatott azokból a hibákból, amiket én követtem el. Ő 21 évesen sokkal érettebb, mint én voltam ennyi idősen. Kőkeményen dolgozik és jóval összeszedettebb, mint én bármikor voltam. Biztos vagyok benne, hogy Ron Dennis velem torkig volt. Egymás után szívtam a cigiket, nem tréningeztem megfelelően és rendetlen voltam. Egyszerűen nem álltam készen még a Forma-1-re.”

Kizárólag Melbourne alapján túlzás lenne kijelenteni, hogy az ifjabb Magnussen a McLaren új Hamiltonja, de az tisztán látszik, hogy esetében nincs szó elhamarkodott bevetésről. A tudatos nevelés már régóta ordít a csendes, visszafogott ifjoncról, aki évek óta a wokingiak tehetséggondozó programjában pallérozódik és tavaly a WSR 3.5 bajnoki címének elhódításával félreérthetetlen jelét adta annak, hogy a Forma-1-be készülődik. Azért, hogy ez már idén bekövetkezhetett, mindenképpen kalapot kell emelni a brit gárda előtt, még akkor is, ha a paddockban pletykáló rossz nyelvek közül a tavalyi bejelentés után több is határozottan állította: a nyilvánvaló tehetség ellenére előléptetése egyfajta szükségmegoldás volt, mivel Martin Whitmarsh-nak, a visszatérő Ron Dennis által azóta már eltüntetett szakvezetőnek nem sikerült kiviteleznie a nagy tervet, mégpedig azt, hogy Sergio Perez helyére visszacsábítsa Fernando Alonsót…

A kezdés kétségkívül jól sikerült a papa személyes jelenléte nélkül is: ugyan Jan saját elmondása szerint nyolc vagy kilenc futamra biztosan elkíséri majd a fiát idén, azt viszont már hónapokkal ezelőtt közölte, hogy nem fog a nyakán caflatni, sem menedzserként, sem más státuszban. Ha Hamiltonék példáját vesszük alapul, ez a megközelítés akár a tartós jó kapcsolat alapját is jelentheti, ugyanis valószínűleg sokan emlékszünk arra, hogy a brit édesapja, Anthony addig-addig nyüzsgött és menedzserkedett, míg végül a saját fia kérte fel arra, hogy ne folytassa tevékenységét…

„Csak az édesapja akarok lenni akkor is, ha jól mennek a dolgok, s akkor is, amikor kevésbé” – mondta az idősebb Magnussen. „Amikor Kevin fiatalabb volt, akkor sem adtam neki olyan utasításokat, hogy ’itt kanyarodj’ vagy ’ott fékezz’, mert tudtam saját magamról, hogy nem mindig könnyű elfogadni az édesapa tanácsait. Ha akartam valamit, akkor is inkább máson keresztül sugalmaztam neki. Egyébként még két éves sem volt, amikor először ült autóban. Azonnal láttam, hogy különleges, ráadásul később sem érdekelte egyetlen más sportág sem. Pici korától kezdve Forma-1-es versenyző akart lenni!”