Június 20-ának piros betűs ünnepnek kellene lennie a magyar autó- és motorsportok kalendáriumában: nem az, de idén mindenképpen különös ez a nap, ugyanis éppen tíz éve annak, hogy az első magyar Forma-1-es pilóta, Baumgartner Zsolt egy Minardival pontot szerzett Indianapolisban, az Egyesült Államok Nagydíján. Az F+1 Blog a fegyvertény legfontosabb háttérembereivel beszélgetett a pontról és a magyar pilótáról.

Mivel az átlagrajongók között sokan vannak, akik a mai napig – tévesen – úgy emlékeznek, hogy Baumgartner a 2005-ös, a Michelin-gate miatt hatautóssá fajult indianapolisi bohózat alkalmával szerezte meg a hazai autósport-történelem első Forma-1-es pontját, érdemes tisztába tenni: erre egy évvel korábban került sor, amikor a magyar pilótát a 8. pozícióban intették le az észak-amerikai motorsport szentélyben.

Zsolt a 73 körös viadal 65. körében került az akkori utolsó, még pontérő pozícióba, a 8. helyre, amikor Giancarlo Fisichela Saubere hidraulikai gondok miatt felmondta a szolgálatot. Gyaníthatóan sokaknak beugrik, hogyan üvöltözött Palik László – „Ott a pontocskánk!” – a leintésig hátralevő körökben, s mint Massimo Rivolától, a Minardi akkori csapatmenedzserétől az F+1 Blog megtudta: körömrágós perceket éltek át a faenzai alakulat pitwalljánál és garázsában is.

„Fisichella esett ki Zsolt elől a Sauberrel, így attól kezdve folyamatosan mondogattuk neki, hogy csak ’hozd haza az autót, hozd haza az autót’. Bár Indianapolis nem volt rossz helyszín számunkra annak fényében, hogy milyen csomaggal rendelkeztünk, a futam borzalmasan indult. Gimmi Bruni jó pozícióból indult, de rögtön az elején, egy ütközés miatt kiesett a versenyből. Bruni ezzel komoly esélyt szalasztott el, Zsoltnak viszont kevésbé jó helyzetből is sikerült összehoznia a pontszerzést. Abban az évben az volt az egyetlen pontunk, így Zsolt egyfajta hős lett a Minardi berkein belül. Tisztán emlékszem arra, hogy a futam után a csapat tagjai könnyes szemmel, sírva jöttek-mentek, hihetetlen örömmel telefonálgatott mindenki haza a szeretteinek. Nagyon, nagyon fontos volt számunkra az a pont” – nosztalgiázott a manapság már a Ferrari kötelékét erősítő szakember

Fennállása során a Minardi mindvégig a sereghajtók közé tartozott, így 2004-ben is messze-messze alulmúlták még az akkori legközelibb rivális, a Jordan műszaki színvonalát is. A különítménynél a 2002-es melbourne-i nyitány és az akkor debütáló Mark Webber által összehozott, 2 pontot érő 5. helyezés óta vártak arra, hogy újra pontot szerezzenek. „Ha bárkit megkérdezünk a paddockban azok közül, akik már akkor is itt dolgoztak, mindenki azt fogja mondani, hogy Zsolt pontja egy dobogós helyezéssel vagy inkább egy futamgyőzelemmel ért fel” – fogalmazott Rivola, aki megjegyezte: a magyar pilóta eredménye érzelmek tekintetében is sokkal többet jelentett a Minardi számára, mint a következő évi indianapolisi dupla pontszerzés, amelyet azon a bizonyos hatautós futamon hozott össze Christijan Albers és Patrick Friesacher.

Zsolt jó srác!

Az F+1 Blog által megkérdezett korábbi Baumgartner-munkatársak egyértelműen leszögezték: Zsolt egyik legfőbb erőssége az volt, hogy rendkívül szoros, baráti kapcsolatot tudott kialakítani a Minardi–legénység tagjaival. „Zsolt tényleg jó srác volt, igazi remek fickó, aki mindenkivel baráti viszonyt ápolt a Minardinál, sokkal inkább, mint ahogyan más versenyzők szokták a csapatukkal” – mondta Rivola, aki másokhoz hasonlóan a mai napig tartja a kapcsolatot a pilótával: „Kiváló a kapcsolatunk és tudom például azt is, hogy augusztusban megnősül. Meg is hívott az esküvőjére, de sajnos nem tudok majd ott lenni”

Baumgartner hazai megítélése tíz év távlatából még vegyesebb, mint annak idején, 2004-ben: bár manapság már a legnagyobb tehetségek sem juthatnak volánhoz pénzügyi háttértámogatás nélkül, a Zsolt menedzsmentje által a Minardinak fizetett pénzösszeg sokaknál kiverte a biztosítékot és ezt a mai napig szívesen felhánytorgatják. Rivola és Zsolt versenymérnöke, Laurent Mekies is úgy vélik, hogy a magyar pilóta tehetségét a Minardi gyatra műszaki színvonala miatt megkérdőjelezni és felmérni is nagyon nehéz.

Laurent Mekies versenymérnök és Zsolt

„Az biztos, hogy nem volt olyan szinten, mint mondjuk mostanság Fernando Alonso, de nagyon nehéz lenne megmondani, hogy valójában mennyire volt tehetséges Zsolt, mert amikor egy nem túl versenyképes autót vezetsz, pokolian nehéz felmérni, hogy mire vagy képes. Annyi bizonyos, hogy Gimmi Bruni személyében roppant erős, gyors csapattársa volt. Zsolt az időmérőkön általában lassabb volt, a futamokon viszont jobban teljesített, mert nem idegeskedte túl a dolgokat és jól használta a tehetségét” – magyarázta Rivola.

Mekies versenymérnökként a közvetlen kapcsolat volt Zsolt és a Cosworth-erőforrással hajtott PS04B tíusjelű Minardi között, így kevesen vannak, akik nála jobban ráláttak a magyar pilóta ténykedésére. Az F+1 Blog kérdésére, hogy Zsolt képes lett volna-e többre a Forma-1-ben, mint a 2004-es produkciója, a francia szakember leszögezte: „Nem hinném, hogy elérte a határait abban az évben. Az volt az első teljes szezonja egy Forma-1-es autó volánja mögött és számos példa bizonyítja, hogy néhány szezon szükséges ahhoz, felmérjük egy-egy versenyző határait. Sajnos talán soha nem tudjuk meg, hogy mire lett volna elegendő a tehetsége. A következő évben már nem szerepelt a Forma-1-ben, pedig szerintem nagyon megérdemelte volna, hogy kapjon egy újabb idény a benne rejlő potenciál kibontakoztatására” – mondta Mekies, aki jelenleg is a Minardi-jogutód Toro Rosso kötelékét erősíti.

Fotók: zsolt.baumgartner.hu