Sok tanulsága van a Mercedes istálló kapitális hibájának, amely a Monacói Nagydíjon odáig vezetett, hogy Lewis Hamilton biztosnak tűnő győzelmét végül Nico Rosberg aratta le, de a legfontosabb mindenképpen az, hogy a kétszeres világbajnok sokkal jobban pókerezik, mint bármikor korábban. Duzzogást láthattunk ugyan tőle, de jóval visszafogottabban csinálta, mint például tavaly Spában és biztos, hogy ez nem véletlen.

Kisnyugdíjast idéző totyogás a díjkiosztón, lógó orr és lassú, darabos beszéd az interjúkon: korábbi magatartása alapján Lewis Hamiltontól nem ezt, sokkal inkább foghegyről odavágott mondatokat, kétértelmű kijelentéseket várhattunk a hercegségben történt malőr után, de az adrenalináradat ellenére a sisakja alatt minden bizonnyal is jól megrágta, hogy milyen stratégiát választ az ügy kezelésére. Valószínűleg csak fogcsikorgatva tudta visszafogni magát, hogy a nyilvánosság előtt a tomboló, sértett világbajnok helyett a letört, megfontolt, de a csapatában rendületlenül bízó klasszis látszatát keltse.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy bár sok vád éri mostanság a britet magamutogatás, miegymás címszóval, a kifogástalan teljesítmény mellett kezd tökélyre fejleszteni egy másik fegyvert, a pályán kívüli stratégiai érzéket. Egy éve Spában, az ütközésbotrány után jóval látványosabban hőbörgött, de nagy valószínűség szerint az akkor szerzett tapasztalatokból levonta a konzekvenciát. Ezúttal ajtó-ablak helyzet állt előtte egy nagy kirohanáshoz, hiszen a Mercedes tényleg szarvashibát vétett, de a brit most az okosabb utat választotta: megértette, hogy hasznosabb lehet, ha nem tombol nyilvánosan (főképp úgy, hogy ezúttal jelen volt Daimler szinte teljes vezérkara), mert később, más helyzetben még jól jöhet számára, ha kijátssza ezt a kártyát a gárdával szemben.

A verseny megnyerését nem kaphatta vissza a brit, ám a csapatba rúghatott volna egyet, de nem tette: aligha lehet kétséges, hogy ebben szerepe van a héten bejelentett új gigaszerződésnek is, de a pillanat hevében durva dolgokat is mondhatott volna. Toto Wolff a leintést követően több ízben, a Mercedes dugig tömött motorohome-jában tartott sajtóértekezleten is elvitte a balhét és nem győzte hangsúlyozni, hogy kizárólag a csapaté a felelősség. „Mi a pokol történt ott? Ezt a kérdést pontosan így kell feltenni. Elszúrtuk a matekot, amikor a biztonsági autó kijött és Lewis mögötte volt. Azt gondoltuk, hogy több az előny, mint amennyi valójában volt. Fontos szerepet játszott az is, hogy itt, Monacóban nincs GPS-nyomkövetés, ez is közrejátszott abban, hogy elszámoltuk magunkat. Kockázatot vállalatunk, mert kockázat mindig van, most pedig a számok becsaptak bennünket” – fogalmazott a Mercedes sportigazgatója.

Wolff elárulta, hogy a futamot követő forgatagban röviden már elnézést kért Hamiltontól: „Azt mondtam neki, hogy együtt nyerünk, együtt veszítünk, ezt most a csapat rontotta el és elnézést érte. Mást nem tudtam mondani. Lewis kiváló pilóta, és meg fogja érteni, hogy a csapat néha hibázik és most ez történt.” Érdekesség, hogy Niki Lauda, az ügyvezetői jogkörrel nem rendelkező Mercedes-sportelnök másik munkaadójának, a RTL tévétársaságnak szakértve azt állította, hogy a mizéria felelőse James Volwes, a csillagos egylet stratégiai stábjának vezetője, Wolff azonban a szokásos utat járta: „A versenyzőinkhez mindig a versenymérnökeik beszélnek a rádión, ők közvetítik a csapat döntéseit a pilótáknak, így Lewis is a versenymérnökén keresztül kapta meg az utasítást. A döntést azonban együtt hoztuk meg, a csapat. Nem lehet egyetlen személyt felelősnek kikiáltani. Mint mondtam, együtt nyerünk és együtt veszítünk…” – fogalmazott a szakember, aki további adalékként megsúgta az újságíróknak, hogy Hamilton 50 méterre járt a boxbejárattól, amikor értesítették a döntésről: ennyin múlt, hogy a brit 2008 után másodszor is diadalmaskodjon a hercegségben.

Sokaknak nem tetszett, hogy Rosberg kitörő örömmel ünnepelte a talált győzelmet: meglepődni nem lehet azon, hogy ez visszatetszést váltott ki, de az vesse rá az első követ, aki vissza tudta volna fogni magát azok után, hogy a futam során sokáig elérhetetlennek tűnő elsőség - amely pályafutása első oda-vissza diadalát, valamint zsinórban harmadik monacói sikerét jelentette – mégis az ölébe hullott, 20-ról 10 pontnyira csökkentve hátrányát a bajnoki pontvadászatban. 

„Boldog vagyok, mert egy monacói győzelem az mégis csak egy monacói győzelem. A végén már csak néhány kör volt hátra, nem is gondoltam arra, hogy esetleg ki kellene állni a boxba. Nagyon meglepődtem, amikor megláttam a biztonsági autót, Lewis pedig nem volt sehol. Azt kérdeztem magamtól, hogy hová tűnt? Erre hirtelen azt láttam, hogy kerék a kerék melletti csata van mögöttem, egy Mercedes és egy Ferrari között, fogalmam sem volt arról, hogyan… Egyébként még akkor is azt hittem, hogy Lewis fog nyerni, mert friss szuperlágyakon volt, mi pedig kőhideg, viseltes lágyakon, amelyeken még a pályán maradni sem volt egyszerű. Megpróbáltam, a gumik hamar felmelegedtek és sikerült végig az élen maradni” – mondta a német. aki egész pályafutása egyik legnagyobb mázlijának titulálta a mostani sikert.

Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy Rosberg is éretten kezelte a helyzetet: nem kekeckedett, inkább elismerte, hogy az egész karrierje egyik legnagyobb mázlijának köszönheti az újabb sikert, ám még ennél is fontosabb, hogy méltatta Hamiltont. „Kiváló hétvégéje volt, nagyon jól alakultak a dolgai, így tényleg borzalmas lehet számára megélni ezt” – fogalmazott a karrierje során tizedik alkalommal diadalmaskodó pilóta.