Túlzás nélkül lehet kijelenteni, hogy minden Forma-1-es csapatfőnök rémálmát hozta össze a Mercedes két pilótája a Belga Nagydíjon: Lewis Hamilton és Nico Rosberg incidense nemcsak egy ajándékgyőzelmet eredményezett a Red Bull-fenegyerek Daniel Ricciardo számára, de nagy valószínűség szerint végérvényesen megváltoztatta a csapaton belüli viszonyokat.

Azt már az évad kezdete óta tudtuk, hogy a Mercedes tulajdonképpen egy kártyavár, amely bármikor összeomolhat: amikor két vb-éhségtől fűtött csapattárs szembeszáll egymással, ráadásul a mezőny toronymagasan legjobb autójával, akkor szinte borítékolni lehet, hogy a csata előrehaladtával elfajulhat a helyzet. Példát már számos alkalommal láthattunk arra, hogy Hamilton és Rosberg gyerekkortól datálódó jó viszonya nem lesz örökéletű, de a dörzsölt menedzsment – Toto Wolff sportigazgató, Paddy Lowe technikai igazgató és Niki Lauda, mint „A Lauda” – valahogyan mindig megtalálta a módját annak, hogy éppen annyira rendezzék a sorokat, amennyire szükséges.

A közvetlenül a nyári szünet előtt bekövetkezett hungaroringi „elengedjem, ne engedjem”história is komoly próba volt, ám szabályos leányálom ahhoz képest, ami Spában történt: olyan ugyanis most fordult elő első ízben, hogy a brit-német páros kakaskodása ütközéshez vezetett és emiatt nyilvánvalóan futamgyőzelmet veszítettek. Wolff és Lauda nem tudta és nem is próbálta titkolni, hogy a legszörnyűbb rémálom vált valóra a viadal 2. körében történt ütközéssel: mindketten „elfogadhatatlannak” titulálták a történteket, az ugyanakkor tisztán kirajzolódott, hogy bár az évad kezdete óta benne volt a pakliban, az első pillanatokban nem igazán tudtak mit kezdeni a helyzettel. A tanácstalanságról tett tanúbizonyságot az is, hogy míg Wolff a Mercedes motorhome-jában nem foglalt állást az ütközéssel kapcsolatos felelősség kérdésében, pár méterrel arrébb, a paddockban Lauda már sokadszorra ismételte el, hogy Rosberget tartja ludasnak, mert – mint fogalmazott – „ilyennek nem lett volna szabad történnie a futam második körében”.

Egyelőre csak az tűnik biztosnak, hogy az idei évad eddigi legkomolyabb csemegéje, a szabad Mercedes vetélkedés szinte biztosan véget ér. Arra a kérdésre, hogy kell-változtatni az eddig követett filozófián, Wolff így felelt: „Sajnos igen. Mindannyian rajongók vagyunk, mindenki máshoz hasonlóan mi is imádjuk, amikor versenyeznek egymással, éppen ezért engedtük is, hogy ez tegyék, de ma ennek a filozófiának a végére értünk, mert a Mercedes rengeteg értékes pontot veszített és nem akarjuk Abu Dhabiban akár az egyéni, akár a konstruktőri vb-címet elveszíteni pusztán azért, mert túlságosan rajongtunk a versenyzésért. Elég hülyén néznénk ki a szezon végén, ha ez bekövetkezne” – fogalmazott a csapatfőnök.

Sem Wolff, sem Lauda nem bocsátkozott részletekbe azzal kapcsolatban, hogyan próbálják kezelni az elmérgesedett helyzetet. A sportigazgató a lehetséges megoldásokkal kapcsolatban pusztán annyit árult el, hogy „több eszköz” is a rendelkezésükre áll a helyzet kordában tartására, de körmönfont kérdésekkel sem lehetett kihúzni belőle semmit azon kívül, hogy előbb leülnek átbeszélni a helyzetet a srácokkal. Többen egyébként máris azt emlegetik, hogy bezzeg most nagyon hiányzik Ross Brawn vezetői tapasztalata, ami akár igaz is lehet, de felidézve az eseményeket, tavaly Szepangban a brit szakember sem köntörfalazott: kőkemény csapatutasítást alkalmazott, amit Rosberg akkor nehezen emésztett meg, ugyanez a jelenlegi helyzetben pedig akár atombombaként is hathatna. Ezt annak fényében biztosan nem szeretnék, hogy Hamiltonnal - mint azt Wolff a belgiumi hétvége folyamán elárulta – csak később akarnak tárgyalni a jövő év végén lejáró szerződés meghosszabbításáról. Egyes paddock-vélemények szerint megoldás lehet a jól ismert első kanyaros szabály is: amelyikük előbb ér az első kanyarhoz, az élvez prioritást a futamon, de nagy valószínűség szerint a két nagyágyú ebbe sem szívesen menne bele.

A helyzet még soha nem tűnt annyira nehéznek, mint most, mindenképpen érdemes megjegyezni azonban, hogy a menedzsment tagjai rendületlenül bíznak a megoldásban. „Tisztázni fogjuk az ügyet. Az emberek hibáznak, ez része mindannyiunk életének, de alaposan át kell beszéljük a történteket és meg fogjuk a találni a módját, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő. Legalábbis ilyen ostoba formába ne…” – mondta Lauda, míg Wolff azt nyomatékosította, hogy „kiábrándító” lenne, ha odáig fajulna a helyzet, hogy csapatutasítással kellene beszüntetni a két versenyző vetélkedését.

Aligha lehet kétséges, hogy az Olasz Nagydíjig hátralevő két hétben a vezéreknek lesz min rágódnia, amelyre Hamilton - utólag - rátett még egy lapáttal. A 2008-as vb-első a köztudottan patrióta és kedvencei érdekében hangulatkeltésre is hajlamos brit újságíróknak egy zártkörű értekezleten kijelentette: a csapatmegbeszélésen Rosberg elismerte, hogy szándékosan tette a 2. körben azt, amit tett. Ezen persze kapásból fel lehet fortyanni, de néhány dolgot érdemes észben tartani: például azt, hogy a szigetországi médiamunkások az évad korábbi részében is mindent megtettek annak érdekében, hogy feketítsék Rosberget, Hamilton ráadásul kellően dörzsölt ahhoz, hogy tudja, hogyan lehet legalább pszichológiai hasznot kovácsolni a nem ritkán túlságosan is patrióta tollforgatók munkájából. Nem is beszélve arról, hogy milyen megfontolásból tenne beismerő vallomást Rosberg - vagy bárki más - egy esetleges piszkos húzásról?

„Volt egy megbeszélésünk a történtekkel kapcsolatban, ami fontos, mert a csapat ma nagyon sok pontot veszített” – mondta a sajtóértekezletre talán az idegesség miatt bevérzett szemmel érkező Rosberg. „Nem lenne helyes, ha most belemennék a megbeszélésen elhangzott részletekbe és arról sem szeretnék beszélni, hogy ki kért elnézést kitől.”

Az előnyét 18 egységgel növelő vb-éllovas a sportfelügyelők álláspontjához hasonlóan versenybalesetnek tartja az incidenst. „Nem láttam kockázatosnak az előzési kísérletet. Miért ne próbáltam volna meg? Kínálkozott egy lehetőség, DRS nélkül is sokkal gyorsabb voltam és megpróbáltam. Nem belülről, mert ott nem volt lehetőség, hanem kívül próbálkoztam. Miért kellett volna várnom? Láttam egy lehetőséget, amelyet nem éreztem kockázatosnak és megpróbáltam” – mondta a történtekről a német, akit egy brit újságíró bekóstolt azzal a kérdéssel, hogy miért nem ismeri el a hibáját és vállalja el a balesetokozást. Erre a pilóta pusztán annyit felelt: „Elfogadom a véleményedet, de nem értek egyet vele.”