Az a csoda, hogy Romain Grosjeant nem feszítették keresztre azok, akiket kiütött a versenyből a Belga Nagydíjon. A második esélyhez jutó francia pilóta reménységből egycsapásra bűnbakká avanzsált: felelőssége kétségtelen, a büntetése is jogos, mégis lehet sajnálni a 26 esztendős versenyzőt.

Mostantól valószínűleg divat lesz ámokfutó elmebetegnek titulálni a franciák elsőszámú reménységét, aki idén már hatodszor okozott kalamajkát a futamok elején. Ezúttal a büntetését is megkapta érte: lehet merengeni azon, hogy nem túl súlyos-e az egyfutamos eltiltás és az 50 ezer eurós büntetés, kalkulálni kell azonban azzal is, hogy a sportfelügyelők valószínűleg oktató-nevelő szándékkal döntöttek így, figyelembe véve a pilóta előéletét is.

Ritkán látni autóversenyzőn, pláne Forma-1-es pilótán olyan elkeseredett arcot, mint amilyennel Grosjean jött-ment az incidens után a spái paddockban – az újságírók élcelődése ellenére golyóálló mellény nélkül. Csalódottsága teljes mértékben érthető: két éve még úgy tűnt, hogy talán soha nem kerülhet vissza a Forma-1-be, de jött egy lehetőség egy olyan gárdától, amely váratlanul a versenyképesebbek közé emelkedett és most egy ilyen esettel megégeti magát…

Az soha nem volt titok, hogy Grosjeant gazdaságos szükségmegoldásként vetette be menedzsere, a Lotus-főnök Eric Boullier, akinek kellett valaki Räikkönen mellé, aki kellően gyors, nem kér túlságosan magas fizetést és talán még üzleti lehetőségeket is rejt magában. A gall minden kritériumnak megfelelt, s egy darabig úgy tűnt, hogy Boullier aranytojást tojó tyúkot szerzett alakulatának, ám a rendszeresen előforduló rajtbalesetek erősíteni látszanak az eredeti teóriát.

Más kérdés, hogy mi áll a háttérben? A sajtóközpont népes újságíró-légiójának zöme úgy vélte a Belga Nagydíj után, hogy a franciának – akárcsak a mezőny másik notórius banditájának, Pastor Maldonadónak – pszichológusra van szüksége, mégpedig minél előbb. Sir Jackie Stewart nemrégiben edzőt javasolt a két versenyzőnek, de mivel immáron egyértelműen kirajzolódik, hogy csak bizonyos szituációkban nem tudnak mit kezdeni a mentális terheléssel, tréner helyett optimálisabbnak tűnik számukra egy lélekbúvár.

Belegondolni is szörnyű, hogy mi mindenen megy most keresztül Grosjean, aki a futam utáni, a Lotus motorhome-jában tartott sajtóbeszélgetésén már arra is célozgatott, hogy azon sem csodálkozna, ha bebizonyosodna: súlyos gondjai vannak a térlátásával.

„Nem vagyok túlságosan agresszív, aki 200 méterrel később fékez a kelleténél, inkább arról van szó, hogy az esetek zömében rosszul mérem fel a teret az előttem vagy mellettem haladóhoz képest. Az is igaz, hogy nem látunk túl sokat a tükörben és rendkívül gyorsan haladunk. Őszintén szólva ma 100 százalékig meg voltam győződve arról, hogy már Lewis előtt jártam, de visszanéztem és nem, így tehát végig kell gondolnom, hogyan látok ki az autóból” – mondta a korábbi banktisztviselő. El lehet képzelni, milyen súlyos válság tombol a pilótában, ha abban a sportágban, ahol mindig, mindenki a legjobb, legelőnyösebb oldalát igyekszik mutatni, hajlamos egyáltalán csak utalni is egy olyan gyengeségére, amellyel az egész pályafutását kockára teheti.

Boullier természetesen kiáll Grosjean mellett, ugyanakkor a francia sofőr kálváriájával lehetősége kínálkozik arra, hogy kipróbálja másik pártfogoltját, a tavaly Virgin-színekben versenyző Jerome d’Ambrosiót, aki jelenleg a Lotus teszt- és tartalékpilótája. Bár a szakvezető a futam utáni sajtóbeszélgetésén többször is hangsúlyozta, hogy a terv változhat és nem a belga, hanem valaki más ülhet Grosjean helyére Monzában, ez azonban puszta porhintés: aligha lehet kétséges, hogy a belgák ásza ül a francia helyére.