Hamar kiesett a 2012-es Selyemút-raliról Jean-Louis Schlesser, ám a tereprali-ikont már a rajt előtt, Moszkvában sikerült kifaggatnunk egyetlen Forma-1-es kiruccanásáról, amely több mint két évtizeddel ezelőtt történt, de a mai napig beszédtémát szolgáltat. Mint megtudtuk, a francia nem tartja hibásnak magát azért a Senna-ütközésért, amellyel belepiszkított a McLaren hajszál híján tökéletes 1988-as idényébe.

Noha a 63. életévét taposó Schlesser neve a két Dakar-győzelem, valamint a négy Africa Race siker miatt a terepralival forrt egybe, fiatal korában valójában a Forma-1-be készült, három GP-n induló nagybátyja, Jo nyomdokaiba kívánt lépni. Az F3-as sikerek – 1978-ban például Alain Prosttal holtversenyben nyerték a francia bajnokságot – ellenére nehézkesen ugyan, de megnyílt a száguldó cirkusz kapuja, az 1983-as Francia Nagydíjon azonban egy RAM-Ford volánja mögött nem tudta megfutni a kvalifikációhoz szükséges szintidőt.

Karrierje egyetlen GP-részvételét az 1988-as Olasz Nagydíj hozta meg számára, amikor a lebetegedett Nigel Mansell helyén kapott lehetőséget Frank Williamstől. Szereplése történelmi jelentőségű lett, 2 körrel a leintés előtt ugyanis egy lekörözési manőver közben ütközött az élen száguldó Ayrton Senna McLarenjével, aki így elbukta a biztosnak tűnő győzelmet. Utólag derült csak ki, milyen fontos volt a Rettifiliónál történt eset: ez lett az egyetlen verseny a szezonban, amelyet nem a wokingiak nyertek, s azóta sem került senki annyira közel a totális dominanciához, mint a brit különítmény abban az évben.

„Nem hittem volna, hogy valaki emlékszik még erre!” – mondta Schlesser az F+1 blognak Moszkvában, a Silk Way Rally gépátvételén, amikor az emlékezetes esetről kérdeztük – „Ayrton azon a futamon vezető pozícióban autózott, és nem sokkal a leintés előtt megpróbált lekörözni. A sikán előtt indította el a manővert, de szerintem túlságosan távol volt. Lehúzódtam, amennyire csak tudtam, hogy elengedjem magam mellett, egy pillanatra még a pályát is elhagytam. Többet nem tudtam tenni, de ez sem volt elég, Ayrton ugyanis a sikán kijáratánál szűken fordult és a jobb hátsó kerekével eltalálta az én autóm bal első kerekét. Az lett a vége, hogy kiesett, elveszítve ezzel a győzelmet, ami biztosnak tűnt.”

A veterán sofőr elmondása szerint a monzai eset valóságos földinduláshoz vezetett: „A brazil lapok a pokolra kívántak, az olaszok pedig azzal viccelődtek, hogy ezzel a balesettel megváltottam a helyemet 1989-re a Ferrarihoz. A versenyt Senna kiesése után ők nyerték, ráadásul ez néhány héttel Enzo Ferrari halála után történt.”

Arra a kérdésre, hogy változott-e a kapcsolata Sennával a történtek hatására, így felelt: „Nem álltunk túlságosan közel egymáshoz, így nem. Emlékszem viszont a következő találkozásunkra. Pár évvel később magánemberként, a családommal voltam jelen a Monacói Nagydíjon. Épp lehajoltam, hogy bekössem a kisfiam cipőjét, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki hátulról megbúbolja a fejemet. Felnéztem és Ayrton volt az, hatalmas mosollyal az arcán. Felálltam, kezet fogtunk és váltottunk egymással néhány mondatot. Nagyon kedves, kivételes személyiség volt, ráadásul csodálatos versenyző. Óriási veszteség a motorsportnak, hogy fiatalon elhunyt.”

’Le Schless’ – ahogyan hazájában becézik – később a Mercedes gyári alakulatának vezérpilótájaként nyert két vb-címet a sportautó-vb-n, majd felhagyott a pályaautózással, mert rájött, hogy „a szilajabb, keményebb kezelést igénylő autók” jobban kedveznek számára. Elmondása szerint nagyra tartja a mai kor Forma-1-es versenyzőit, többekkel szoros baráti kapcsolatot ápol, az autókkal azonban nincs kibékülve: „Ha rajtam múlna, ötliteres motorok hajtanák a kocsikat, visszahoznám a manuális sebességváltót és eltüntetnék mindenféle elektromos kütyüt a kocsikból!”