Függetlenül attól, hogy valaki szimpatizál-e a Ferrarival vagy sem, a dolgok jelenlegi állása szerint kötelező egyetérteni abban, hogy Sebastian Vettel és a maranellói vörösök szepangi győzelménél jobb dolog aligha történhetett a Forma-1-el az idei virágvasárnapon. A váratlan malajziai diadal ráadásul még annál is fontosabb, mint amilyennek tűnik.

Noha az SF15-T hosszú etapos tempója már pénteken is ígéretesnek tűnt, Vettelnek pedig az eső miatt kaotikussá vált időmérő edzésen sikerült befurakodnia a Mercedesek közé a 2. helyre, nagy valószínűség szerint sokan még ma reggel sem hittek abban, hogy a német tényleg meg tudja verni Hamiltonékat. Pedig mint láttuk, sikerült neki, ráadásul nem is így-úgy, hanem erőből, egy taktikai pengeváltással fűszerezett izgalmas futamon: két héttel az izzadtságszagú, botrányosan unalmas melbourne-i nyitány után üdvösebb dolog aligha történhetett a sokak által már temetett Forma-1-es világbajnoksággal, így ugyanis megmaradt a remény arra, hogy amennyiben lesznek izgalmak idén, azt nem csak a Mercedes-páros esetleges belharcának köszönhetjük majd.

Más tekintetben is nagyon fontos a szepangi Ferrari-győzelem: Vettel számára mindenképpen, és nem is csak azért, mert – mint hangsúlyozta - egy gyermekkori álmát váltotta ezzel valóra, hanem amiatt is, mert túljutott a „férfipróbán”. Bírálóinak népes tábora jóelőre fente a fogát a németre, újra és újra hangoztatva, hogy itt az alkalom, most bebizonyíthatja, hogy nem csak egy dédelgetett selyemfiú, aki kizárólag a mindenben a kedvében járó nevelőegyüttesénél, a mezőny legjobb autójával tud fényes sikereket elérni. A kritizálók most megkapták a választ, a német pedig igyekezett leplezni az ezzel kapcsolatos érzelmeit, de aligha lehet kétséges, hogy legbelül komoly elégtételt érez: „Nem hinném, hogy bárkinek is bizonyítanom kellene” – mondta a futam utáni sajtótájékoztatón, amikor ezt a témát feszegették. „Aki a legkomolyabb nyomást helyezi rám, az valószínűleg én magam vagyok. A legjobbat várom el magamtól és amikor nem megy, nem vagyok boldog. Tavaly nem sok okom volt arra, hogy boldog legyek, idén viszont elégedett vagyok azzal, amit eddig elértünk. Minden más… Mindenki azt gondol, amit csak akar!”

Legalább ennyire sokat jelent a győzelem az olasz és a német himnuszt könnyes szemmel hallgató csapatfőnöknek, Maurizio Arrivabenének is. Az egykori cigimarketinges a tavalyi évad lezárulta után vette át az együttes irányítását, s mivel közvetlen szakmai múltja nem volt, a tifosi részéről is elhangzottak olyan negatív vélemények, amely szerint a gárda cseberből vederbe cseppenhet azzal. hogy a totális laikusként érkezett és rövid ideig regnáló Marco Mattiaccit nem egy komoly szakmabeli váltja fel. A tesztidőszak alatt még csak hallottunk róla, Melbourne-ben már sejtettük, most pedig teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a „cigis” jó választás volt. Lehet, hogy nem tud autót tervezni vagy épp stratégiát kidolgozni, de tud motiválni, tudja biztatni a csapatot és ezzel éppen azt adja hozzá a Scuderiához, amire évek óta a legnagyobb szükség volt, mivel ezt nemhogy a szemlátomást rendszeridegen Mattiacci, de még az akkurátus, ám kevésbé karizmatikus Stefano Domenicali sem tudott megadni.

Ugyan vasárnapra felszívódott a sepangi paddockból, Vettel és a Ferrari sikere minden bizonnyal mosolyt csalt a sportág nyilvánvaló hanyatlása miatt mostanában minden korábbinál nagyobb nyomás alatt álló Bernie Ecclestone arcára és szívmelengető a Fiat-Ferrari nagyfőnök, Sergio Marchionne számára is. Köztudomású, hogy a vitatott módszerekkel operáló amerikanizálódott olasz hatalmi terjeszkedését egész Olaszország vegyes érzelmekkel fogadta, a tifosi pedig az évek óta tartó sikertelenség fényében sem vette jó néven, hogy pucc paszta, szempillantás alatt kipaterolta Maranellóból a márka emblematikus alakjának számító korábbi elnököt, Luca di Montezemolót, majd rég látott nagytakarításba és átszervezésbe kezdett. Az, hogy a Scuderia már a második futamon nyerni tudott, ratifikálta Marchionne eddigi ténykedését is: „Szívből jövő köszönetem Maurizio Arrivabenének, valamint a Scuderiánál dolgozó férfiaknak és nőknek” – olvasható a futam után rögvest közreadott, Marchionne által jegyzett kommünikében. „Amit ma láttunk, az annak a hihetetlenül kemény munkának az eredménye, amelyet az utóbbi hónapokban végeztünk csendben, alázattal, ahogyan az a legnagyobb csapatokra jellemző. Gratulálok Sebastian Vettelnek és Kimi Räikkönennek a fantasztikus futamhoz. Örülök a rajongók miatt is, hiszen nagyon régen vártak már egy olyan napra, mint ez volt. Forza Ferrari!”

Anélkül, hogy túlzottan előrerohannánk, érdemes megjegyezni azt is, hogy a sepangi végeredménynek komoly lélektani hatása lehet a túloldalra, azaz a Mercedesre is. A W06-os tempója továbbra is rendkívülinek mondható, emiatt aggódniuk biztosan nem kell, viszont a futam során is tapasztalható volt némi zavar a máskor hibátlanul működő gépezetben és magabiztos címvédőkre nem jellemző, meghökkenéssel vegyülő tanácstalanságról árulkodott a pilóták, csapatvezetők verseny utáni viselkedése is. Nincs okunk azt feltételezni, hogy Toto Wolff és a többiek nem reagálnak jól a kialakult helyzetre, de egy ilyen váratlan zakó után mindig benne van a pakliban, hogy a vert fél kapkodni kezd. Ha pedig a közeljövőben beleszaladnának még egy hasonló pofonba, az évad első fele egészen izgalmasan is alakulhatna. Annál legalábbis biztosan izgalmasabban, mint amilyenre két hete volt kilátás…